Klein Ignác és Gottlieb Eszter (1858–1942)[6] fia. Kereskedelmi iskolát végzett. 1903-ban a Magyarság, majd a Friss Újság és a Magyar Hírlap munkatársa lett. Miután 1907-ben megnyílt az első igazi pesti kabaré, társulatot szervezett, amellyel bejárta a délvidék nagyobb városait. 1908-ban a Bálint Dezső igazgatása alatt álló Bonbonnière Cabaret tagja lett, s az 1909. novemberi műsort már ő konferálta. 1910-től Az Est Lapok munkatársaként bűnügyi riportokat írt, melyeket külföldi lapok is átvettek.
Az első világháború alatt harctéri tudósításokat és hadiszállításokról nagy feltűnést keltő leleplező cikkeket írt, majd a háborút követően a New York kávéház társtulajdonosa lett, de a színészettel továbbra is fenntartotta kapcsolatait. 1923-ban a Gellért Szállóban nagyszabású színészbált szervezett. 1924-ben a Royal Orfeum igazgatójaként visszaállította annak világvárosi színvonalát, majd rövid ideig a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett. Az Országos Színészegyesület 1929 márciusában tiszteletbeli tagjává választotta. Évekig igazgatója volt az Otthon Írók és Hírlapírók Körének.
Magánélete
Felesége Herskovits Olga (1887–1956) volt, Herskovits Illés és Grünwald Eugénia lánya, akit 1922. szeptember 6-án Budapesten vett nőül.[7] Fia Tarján György volt.
Művei
A terror. 1. r.; bev. Fényes László, ill. Feiks Jenő; Újságüzem, Bp., 1919
T. V.-től a Tarjánig (Budapest, 1937)
Pesti éjszaka (Budapest, 1940)
Riporteri titkaimat nem viszem sírba (Budapest, 1943)
A bedeszkázott riporter; bev., szerk., jegyz. Buza Péter, Budapesti Városvédő Egyesület, Bp., 2007 (Budapest könyvek)
↑Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 65564/1900. Forrás: MNL-OL 30807. mikrofilm 674. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 17. oldal 37. sor
