1943-ban kezdett el dolgozni a Dunai Repülőgépgyárban, majd 1945-ben a MÁV Északi Főműhelyében, majd 1946 és 1947 között a Rendőrség munkatársa. 1947-ben a Kispesti Textilgyárban kezdett el dolgozni.
Munkái mellett kézilabdázott, többek között a Kispest és a Budapesti Levente Egylet kézilabdázója volt. Egy sérülés miatt korán be kellett fejeznie az aktív sportot. Elvégezte a Testnevelési Főiskola szakedzői szakát. Először a Kispest női csapatát vezette, később a Goldberger férfi csapatát. Emellett az utánpótlás-nevelésben is dolgozott. 1955-ben a Magyar Kézilabda Szövetség kinevezte Törököt a női válogatottszövetségi kapitányává. Huszonhárom évi megszakítás nélküli kapitányi tevékenysége alatt (1955-1978) a válogatott Európa- és világbajnoki érmeket szerzett: 1957-ben az első női kispályás világbajnokságon ezüstérmet szerzett a csapattal, az 1965-ös világbajnokságon győztes csapat edzője volt, illetve az 1976-os montreali olimpián bronzérmet szerzett a csapat. Hivatalosan 1965-ben távozott addigi sporton kívüli munkahelyétől, a Textilgyártól. 1979-ben a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai tanácsadója lett, innen 1987-ben távozott. Eközben 1983 és 1987 között a Kézilabdázás című szakfolyóirat szerkesztője volt, majd 1991-ben a Dreher Sörgyár csapatánál dolgozott, majd nyugdíjba vonult.
↑Íme Budapest új díszpolgárai (magyar nyelven). mno.hu, 2016. március 30. [2016. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 30.)
