Tódzsó Hideki

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Tódzsó Hideki 東條 英機
Japán 40. miniszterelnöke
Hivatali idő 1941. október 18. – 1944. július 22.
Császár	Hirohito
Előd	Konoe Fumimaro
Utód	Koiszo Kuniaki
Katonai pályafutása
Csatái	csendes-óceáni háború második kínai–japán háború oroszországi polgárháború Február 26-i incidens Japanese invasion of Manchuria második világháború Csahar hadművelet
Született	1884. december 30. Tokió, Japán
Elhunyt	1948. december 23. (63 évesen) Tokió, Japán
Sírhely	Zōshigaya Cemetery Jaszukuni-szentély Csendes-óceán
Párt	pártnélküli
Szülei	Tódzsó Csitosze Tōjō Hidenori
Házastársa	Katsuko Tōjō
Gyermekei	Teruo Tōjō Toshio Tōjō Makie Tōjō
Foglalkozás	politikus diplomata katonatiszt
Iskolái	Imperial Japanese Army Academy Army War College
Halál oka	akasztás
Vallás	Catolico sintó
Díjak	Order of the Rising Sun, 1st class (1940) Japán Szent Hagyaték rend Német Sasrend Order of Chula Chom Klao Order of the White Elephant Order of the Golden Kite (1940) Victory Medal Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland (1942. július 10.) Felkelő Nap érdemrend Military Medal of Honor Showa Enthronement Commemorative Medal Order of the Orchid Blossom Order of the Illustrious Dragon Order of the Auspicious Clouds Order of the Pillars of the State Finn Fehér Rózsa lovagrend Knight grand cross of the order of the crown of Italy Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
Tódzsó Hideki 東條 英機 aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Tódzsó Hideki 東條 英機 témájú médiaállományokat.

Tódzsó Hideki (japánul: 東條 英機, nyugaton: Hideki Tōjō, kiejtése^ⓘ) (1884. december 30. – 1948. december 23.) a Japán Császári Hadsereg tábornoka, nacionalista politikus, Japán miniszterelnöke a második világháború éveiben.

Kormányzati pozíciókban

1940. július 22-én Tódzsó hadügyminiszter lett Konoe Fumimaro kormányában. Tisztségében a Japán, a náci Németország és a fasiszta Olaszország közötti háromhatalmi egyezmény elkötelezett híve volt és tovább folytatta a háborút Kínában.

Egy évvel később Japán megszállta az Indokínai-félsziget egy részét, amire válaszul a nyugati hatalmak olajembargót rendeltek el. Konoe miniszterelnök folytatni kívánta a tárgyalásokat, azok azonban októberre kudarcba fulladtak. A többi, háborúpárti vezető jelentősen korlátozta Konoe döntési lehetőségeit, ezért az október 16-án lemondott. Két nappal később Hirohito császár Tódzsót választotta utódául. Tódzsó kijelentette, hogy Japán nem lehet tétlen, mivel előbb-utóbb elfogy az olaj és így a hadigépezet le fog állni.^[1] December 7-én a kormány jóváhagyásával a Japán flotta csapást mért a Pearl Harborban állomásozó amerikai csapatokra, így az Egyesült Államok belépett a háborúba. Tódzsó népszerűsége nagyban függött a japán sikerektől, a katonai vereségek sorának hatására Tódzsó kénytelen volt sorban lemondani címeiről. Végül 1944-ben Hirohito császár lemondatta. Hirohito Koiszo Kuniakit nevezte ki utódjának.

A tokiói per

Tódzsó a tokiói per során

Japán feltétel nélküli megadása után Douglas MacArthur tábornok elfogatóparancsot adott ki több japán politikai és katonai vezető, köztük Tódzsó ellen is. 1945. szeptember 11-én, amikor az amerikai katonai rendészet körülzárta Tódzsó szetagajai házát, ő öngyilkossági kísérletet hajtott végre, pisztollyal mellbe lőtte magát. Azonban a lövedék nem találta el a szívét, gellert kapott és a gyomrát sértette fel. Orvosi segítséggel stabilizálták az állapotát, majd a sikertelen öngyilkossági kísérletet követően, letartóztatták és kórházba vitték. Felépülése után börtönbe szállították. A tokiói per során bűnösnek találták több vádpontban, 1948. november 12-én halálra ítélték, majd december 23-án felakasztották.

Jegyzetek

1. Totman, Conrad. Japán története. Budapest: Osiris Kiadó, 592. o. [2005] (2006). ISBN 963-389-840-4 

Források

• A második világháború teljes története, 3. kötet
• John Davison: A csendes-óceáni hadszíntér napról napra

Elődje: Konoe Fumimaro

Japán miniszterelnöke 1941 – 1944

Utódja: Kuniaki Koiszó