Szüleit korán elvesztette, nővére nevelte fel.
Az 1956-os forradalom után Magyarországról menekülve Dániába, majd 1957-ben Ausztráliába, Melbourne-be került.
1966-ban átköltözött Kanadába, Torontóba; titkárnőként, majd az Ontario Government tisztviselőjeként dolgozott.
Emigrációs tapasztalatait bemutató regényeket és elbeszéléseket írt. Emigráns lapokban publikált.
A "Kigyúlt a fény" című regényét a clevelandi Magyar Társaság Árpád Bronz Éremmel tüntette ki, a Los Angeles-i Új Világ irodalmi pályázatán, valamint a clevelandi Képes Világhíradó pályázatán első, illetve második díjat nyert.
Művei
Kigyúlt a fény (regény, Toronto 1972.)
Félúton (regény, Toronto 1975.)
Messze Délen (regény, München 1976.)
Egy tál arany a szivárvány végén (regény, Lakitelek 1994.)
Források
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia, Budapest, 1992
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona, Argumentum – Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
Kasza Marton Lajos: Beszélgetés Sárvári Évával (in: Egy tál arany a szivárvány végén, 299-304. old.)
