Makón tanult; innen került Debrecenbe, ahol 1847–1848 között köztanító volt. 1848-ban megválasztották segédlelkésznek. 1853-tól másodlelkész volt. 1854–1898 között szolgálta a makói reformátusokat.[2] 1873-tól vezető lelkész lett. 1876. november 5-én az újvárosi református templom alapkövét Csécsi Nagy Miklóssal együtt tette le. 1885-ben Földeákon iskolát alapított.
Munkássága
Önálló kiadványai és dolgozatai arról árulkodnak, hogy még ha nem is művelte szakszerűen a magyar protestantizmus történelmét, széles körű ismereteket szerzett e téren. Választmányi tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Elsőként kezdte meg a tanyai iskolák megszervezését. Részt vett a Csanád vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat megalapításában is. Helytörténeti írásokat közölt, lapszerkesztő is volt.
Családja
Szülei Szöllősi István és Ecsedi Eszter voltak.[3]1856. április 20-án a makó-belvárosi református templomban házasságot kötött Juhász Karolinával (1839–1932).[4] Hét gyermekük született: Lujza Emília (1857–1937), Karolina (1859–1867), Antal (1861–1930), Vilma Flóra (1863-?), Ilona Borbála (1867–1926), Borbála Aranka (1868–1903) és Anna Karolina (1873–1913).
