Szász Béla (tanár)

Ez a szócikk a református lelkészről és tanárról szól. Hasonló címmel lásd még: Szász Béla (egyértelműsítő lap).

Szász Béla
Született	1872. október 30. Kolozsvár
Elhunyt	1944. szeptember 29. (71 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar román
Szülei	Szász Béla
Foglalkozása	lelkész, vallástanár, egyházi író
Iskolái	New College (–1896)
Sablon • Wikidata • Segítség

Szász Béla (Kolozsvár, 1872. október 30. – Budapest, 1944. szeptember 29.) erdélyi magyar református lelkész, vallástanár, egyházi író.

Életútja, munkássága

Apja id. Szász Béla költő, műfordító, egyetemi tanár. Középiskoláit szülővárosában a Református Kollégiumban végezte, 1891–95 között teológiát hallgatott Budapesten; 1895–96-ban az edinburgh-i New College hallgatója, itt teológiai magántanári képesítést is szerzett. Hazatérve Szász Ká­roly mellett segédlelkész, majd püspöki titkár Budapesten és Kolozsváron. Közben 1898-tól a kolozsvári egyetemen is tanult. 1901-től magyardécsei lelkész. 1910-től 1940-ig a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium tanára. Írásait a Református Szemle (1908–1932) közölte.

Írásai

• Az egyházi éneklés ereje (Szamosújvár, 1906);
• A felsőbb ember és az embernek fia (Szamosújvár, 1907);
• A hitnevelés alapproblémái (Sepsiszentgyörgy, 1912);
• Br. Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok emlékezete (Sepsiszentgyörgy, 1912);
• Az öreg zsoltár titka (r., Brassó, 1934).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  
• MÉL

További információk

• Szász Béla (1872–1944) református lelkipásztor, teológiai magántanár és vallástanár. Református Szemle, 1977/1. 90–93.