Szlamka János és Heim Franciska fia. A gimnáziumot Selmecbányán, az egyetemet Budapesten végezte. Magyar és latin nyelv- és irodalomból szerzett tanári oklevelet. 1880-tól 1887-ig a selmeci, 1887–96-ban a nagybányai főgimnáziumnak volt tanára; 1896-ben a budapesti VII. kerületi Barcsay utcai állami főgimnáziumhoz nevezték ki, ahol a bölcselet és a magyar irodalom tanára volt. 1920-ban vonult nyugdíjba.
Számos cikke jelent meg az Országos középiskolai tanáregyesület Közlönyében, a selmecbányai és nagybányai főgimnázium Értesítőjében és az Akadémiai Értesítőben (1882. Haladásunk és az emberi boldogság, felolvasás).
Szerkesztette a Magyar Filozófiai Társaság Közleményeit.
Levelek egy tanuló ifjúhoz. I. kötet. Budapest, 1892. (2. kiadás. Uo. 1908.).
Tanulmányok. A magyar ifjúság és a művelt közönség számára. Uo. 1893. (2. kiadás. Uo. 1905.).
Lélektani tanulmányok. Uo. 1895.
Lélektan és logika. Középiskolák számára Uo. 1899. (2. javított és bővített kiadás. 1902., 3. javított kiadás: 1904., 5. kiadás tíz képpel: 1908. Uo.).
Ész és szív. Értekezések a lélektan, neveléstan és életbölcselet köréből. Uo. 1900. (Ism. Vasárnapi Ujság 44. sz. 2. átdolgozott kiadás. Uo. 1908. Ism. Budapesti Hírlap 286. sz.).
Lélektan és neveléstan. Felsőbb leányiskolák VI. oszt. számára. Uo. 1902.
Az állam és jelentősége. Uo. 1903. (M. Philos. Társaság Közleményei).
A szellemi tehetségek eredete. Uo. 1905.
A hibás gondolkodás mint a boldogulás legfőbb akadálya. Uo. 1906. (Ism. Vasárnapi Ujság 48. sz.).