Szenteleky Kornél (eredeti nevén Sztankovits Kornél) (Pécs, 1893. július 27. – Ószivác, 1933. augusztus 20.) szerb származású magyar író, költő, műfordító, szerkesztő. A jugoszláviai magyar irodalom egyik jelentős képviselője volt. Kortársai az irodalmi vezért, a VajdaságKazinczyját tisztelték benne, az utókor pedig elsősorban az írót tartja számon.
Életpályája
A Sztankovits család 1898-ban költözött Zomborba, Szenteleky Kornél itt járt iskolába, itt érettségizett 1911-ben. Orvosi oklevelet 1916-ban szerzett Budapesten. Pályáját Garán kezdte, majd Ószivácon folytatta. Cikkeit, novelláit az Új Idők és A Hét közölte. Kesergő szerelem c. regénye 1918-ban jelent meg.
Az 1920-as évektől a jugoszláviaimagyar irodalom szervezőjévé vált. A legfontosabb jugoszláviai irodalmi lapok az ő szerkesztésében jelentek meg (Vajdasági Írás, A Mi Irodalmunk, Kalangya). Sokat tett a szerb költők magyarság körében való népszerűsítéséért és Ő volt az első magyar nyelvű vajdasági novellaantológia (Akácok alatt címen) kiadója 1933-ban. Intézményes magyar könyvkiadást sürgetett Jugoszláviában.
Tüdőbaj okozta korai halálát, Szivácon (Sivac) a Római katolikus temetőben nyugszik.[1]
A magyar nyelvű szerb költői antológia
A húszas években Szenteleky Kornél és Debreczeni József megjelentett magyar nyelven egy szerb költői antológiát, a Bazsalikomot (1928). A szerkesztő-fordítók a modern szerb irodalom gyűjteményét készítették el.
...Célunk és vágyunk: a magyar olvasóval megismertetni a legújabb szerb alanyi költészetet. A versfordítás nehéz munka. De nem is volt törekvésünk a pontosság, s a szolgai hűség. Két elv vezetett a fordításnál: a lényegesnek és az egyéninek átmentése.
Szenteleky fordított verseket, novellákat, s szinte elsőként ismerte fel Ivo Andrić kivételes írói tehetségét a szerb irodalmon kívül a Vajdasági Írásban 1929-ben.
Irodalmi levelezése
Levelezett az 1920-as években tevékenykedő szerb írókkal, tanácsokat kért tőlük, hogy biztosabban tájékozódhasson a szerb irodalomban, ugyanakkor azokat is információkkal látta el a magyar irodalom fordításával kapcsolatban. Egy szerb nyelvű Ady-kötet megjelenésének tervét melengette. A Mladen Leskováchoz írott leveleit szőtték át leginkább az Ady-kiadás körüli gondjai. E tervét sajnos nem tudta megvalósítani. Az első szerb nyelvű Ady-kötet majd csak az 1950-es években látott napvilágot.
Több esszészerű tanulmányt írt a szerb irodalom jelentősebb alakjairól. Bemutatta Branislav Nušićot, Ivo Vojnićot, Borislav Stankovićot, Danica Markovićot. 1932-ben dolgozta ki, tapasztalatainak mintegy összefoglalásaként „dunai kultúrtervét”, amely az egymás mellett és együtt élő népek kulturális közeledését akarta szorgalmazni.
A Kalangya
Szenteleky Kornél kezdeményezéseit folyóirata, a Kalangya vitte és ápolta tovább, egészen 1944-ig, melynek egyik feladata a magyarok és a délszlávok kulturális közeledésének szorgalmazása volt. Csuka Zoltán fordításában önálló kötetként látott napvilágot Todor Manojlović misztériuma; Debreczeni József átültette Jovan Dučić könyvét.
A Kalangya műfordítói a modern szerb és horvát irodalom iránt érdeklődtek elsősorban, a magas igények érvényesültek. A magyar nyelven megszólaló szerb és horvát líra általános színvonala magas volt (Dudás Kálmán, Somorja Sándor).
Szerb irodalmat bemutató tanulmányok: Kázmér Ernő, Herceg János. Herceg Jánost a szerb irodalomból elsősorban a kapcsolattörténeti szempontból is vizsgálható alkotók érdekelték. Szép megemlékezést írt Margalits Edéről és jelentős tanulmányt azokról a vajdasági szerb ifjúsági mozgalmakról, amelyek az 1930-as években a forradalmi gondolatot képviselték Vajdaságban.
Új életformák felé. Egybegyűjtött tanulmányok, kritikák, cikkek, 1922–1930; összegyűjt., utószó, bibliográfia Bori Imre, szöveggond. Toldi Éva; Forum, Újvidék, 1999 (Hagyományaink)
Új lehetőségek – új kötelességek. Egybegyűjtött tanulmányok, kritikák, cikkek II., 1931-1933. Drámák; összegyűjt., utószó, bibliográfia Bori Imre, szöveggond. Toldi Éva; Forum, Újvidék, 2000 (Hagyományaink)
Emlékezete
1972-ben tiszteletére alapították meg a Szenteleky-díjat irodalmároknak és a Bazsalikom-díjat műfordítóknak.
A magyar kisebbségi kultúra segítésére többször is alakítottak Szenteleky Társaságot, 1934-ben Becskereken, 1937-ben Szivácon és 1943-ban Zomborban, ez utóbbi helyen Szenteleky leveleinek kiadása volt a legjelentősebb eredmény.[2]
A Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság alapszabályainak tervezete; Uránia Ny., Újvidék, 1942
Források
Új magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. Szenteleky Kornél lásd 1954-55. p. ISBN 963-05-6807-1
Vajda Gábor: A muszáj-Herkules. Tanulmányok Szenteleky Kornélról és műveiről; Szabadegyetem, Szabadka, 1997 (Életjel könyvek)
Bori Imre: Szenteleky Kornél; MTA, Bp., 2005 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
Jegyzetek
↑Szenteleky Kornél (1893-1933) Szivác (Sivac) Római katolikus temető Bal-1-13 lásd Tóth Tamás: A szerbiai temetőkben nyugvó jeles és/vagy nevezetes személyek adattára. Szeged, 2010. 22. p.
↑Szenteleky Kornél irodalmi levelei. Zombor - Budapest : Szenteleky Társaság, 1943. 403 p., [5] t : ill. (Sajtó alá rend. Bisztray Gyula, Csuka Zoltán).
Szentelekyre emlékezve. Egy művelődéstörténeti rendezvény negyed százada. 1968–1993; összegyűjt., sajtó alá rend. Bordás Győző és Papp Imre; Forum, Újvidék, 2013
Szentelekyre emlékezve II. : Egy művelődéstörténeti rendezvény évtizedei, 1993–2014; összegyűjt., sajtó alá rend. Bordás Győző;Forum, Újvidék, 2014
