A kolostortól nem messze egy Szent Lőrincnek szentelt templom állt, amelyet a templomos lovagrend használt. Miután V. Kelemen pápa a Vienne-i zsinaton 1312. március 22-én feloszlatta a lovagrendet, ezt a templomot és a hozzá tartozó udvart (amelyet később a kolostor vett körül) a Szent Anna-kolostorból jött dominikánusok vásárolták meg. Ezt nagy adománnyal támogatta Luxemburgi János cseh király és felesége, Přemysl Erzsébet. Ugyancsak jelentős adományokkal segítette a szerzeteseket 1324-ben, 1325-ben és 1329-ben Říčan földesura (akinek neve nem maradt fenn), akinek birtokai a közelben feküdtek, illetve a kolostorral határosak voltak. 1339-ben Konrádlitoměřicei préposttól kaptak nagyobb adományt.
Eredetileg két (egy férfi és egy női) kolostorból, egy káptalani teremből és több kápolnából állt. A női kolostor volt Prága legnagyobb zárdája.[1] Két templom kapcsolódott hozzá: a messze földön híres Szent Ferenc-templom (épült 1243-ban) és a női rend Szent Szalvátor-temploma (épült 1280 táján és nem azonos a Szalvátor utcában jelenleg is álló Szent Szalvátor-templommal). E két templomból mára csak a Szent Szalvátor-templom szentélye maradt meg.[2]
A Szent Lőrinc-templomot a dominikánusok 1355-ben lebontották; a helyén 1365-ben már egy Szent Annának szentelt épület állt. Ebben a században az épületegyüttest jelentően bővítették, aminek eredményeként több szerzetes költözött át ide a közeli Szent Kelemen-kolostorból.
A 14. és 15. században az épületek állapota apránként romlott; nagy felújításukra 1616-ban került sor. Ekkor Anna királyné, Mátyás cseh király feleségének utasítására egyes épületrészeket át is építettek. Majd az 1660-as – 1670-es években még egyszer átépítették és bővítették.
Ezután az épületet Jan Ferdinánd Schönfeld üzletember (Schönfeld lovagja) vásárolta meg, hogy nyomdát létesítsen az épületben a Császári és Királyi Postaújságok kiadására. 1830-ban Schönfeld Jakub fiától Rudolf Haase és felesége, Hedvika megvásárolta meg a nyomdát a Haas-fivérek számára, és ők azt a Habsburg Birodalom legnagyobb nyomdájává bővítették, a 19. és 20. században kisebb belső átalakításokkal. Az államosítás után a telephelyet a Szabadság Kiadó nyomdája vette át, és 1977-ig működött ott. Ezután a helyreállított kolostorban a Cseh Nemzeti Galéria19. századi történelmi és romantikus tájképeit állították ki.[1][2]
1992 és 1993 között a kolostor középrészét a Nemzeti Színház balettkarának igényeinek megfelelően építették át.
Az épület
Eredeti, az első kerengőt körbefogó épületei még román stílusban épültek. A román boltívek töredékei a mai épületegyüttes keleti részének pincéjében maradtak fenn (csehWiki). A gótikus stílusú épületrészek a 14. századi bővítés, a késő reneszánsz jellegűek az 1616-os átépítés maradványai. A 17. század második felében Giovanni Domenico Orsi tervei alapján készült épületrészek kora barokk stílusúak.
A kolostor a kora gótikus stílus legjelentősebb építészeti emléke Prágában. Legújabb és legletisztultabb stílusú részén, a Szent Borbála-templomon közvetlenül felismerhetők a párizsi kora gótikus építészet stíluselemei.[1]
Az Ágnes tér felé néző (fő) homlokzata kétszintes. Az épületek egy téglalap alakú udvart zárnak körül. Ennek hátulsó része az egykori, trapéz alakú Paradicsom-udvar, amely körül még láthatók az egykori kerengő gótikus árkádjainak maradványai. Az épületekben több barokk lépcsőház és kapu is megmaradt. A 948/3. bejárata feletti Szent Lőrinc-szobrot Jan Antonín Quitainer(wd) faragta 1750 körül.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Anenský klášter (Staré Město) című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
