Ranieri élete fiatalkorában gyökeres átalakuláson ment keresztül. 1118-ban született Gandolfo Scàcceri gazdag pisai kereskedő és Mingarda Buzzaccherini gyermekeként. Fiatalságát léha életmódban töltötte, mígnem 19 évesen megismerkedett Albertóval, a remetével, aki szülővárosába, a San Vito-kolostorba költözött. Az ő példáját követve Ranieri úgy döntött, hogy elhagyja minden vagyonát, hogy teljes szegénységben éljen. Ezután zarándoklat révén a Szentföldre költözött, ahol több éven át tartó testi gyötrelmeknek és bűnbánatnak szentelte magát.
1154-ben visszatért Pisába, barátja, Ranieri Bottacci pisai admirális vezetésével, és ugyanabba a San Vito-kolostorba vonult vissza, ahol évekkel korábban találkozott Alberto remetével. Már életében elterjedt csodáinak híre. A szentség állapotában halt meg 1161. június 17-én, ez lett liturgikus emlékének napja. A legenda szerint halálakor a pisai harangok maguktól megkondultak, anélkül, hogy bárki hozzájuk ért volna.
Kultusza
1632-ben Szent Rájner lett az egyházmegye és Pisa város védőszentje. Ebből az alkalomból már szentként tisztelt földi maradványait körmenetben vitték keresztül a városon, amely luminarát rendezett a tiszteletére, és az előző oltárról (amelyben jelenleg San Guido della Gherardesca ereklyéi vannak) az Incoronata kápolnába költöztették, amely ma „San Ranieri” néven ismert. A luminaria, vagy ahogyan Pisában mondják luminara hagyományát Szent Rájner napjának előestéjén (június 17.) évente megülik, és az része a pisai június különböző ünnepeinek.
Számos csoda, legenda és érdekesség kíséri Ranieri alakját, amelyek még mindig a város kollektív képzeletében élnek. A csodák közül kiemelkedik egy ördögtől megszállt nő megszabadulása, és egy tragikusan elhunyt gyermek életre keltése. A pisaiak minden évben számítanak San Ranieri viharára, amely gyakran jellemzi az ünneplés napját. A jelenségnek tudományos alapja is van, mert ott általában június közepe táján megbolydul az időjárás. Végül a lakosság alsóbb rétegeiben gyökerező rosszindulatú hiedelem tolvajnak tekinti a szentet, ami abból adódik, hogy csontvázából hiányzik egy ujja, amit sajtlopásért kapott büntetésének tulajdonítanak. Az ujjról azonban bebizonyosodott, hogy utólag amputálták, hogy ereklyévé tegyék, ahogy az akkoriban szokás volt.
Szent Rájner a Szent Sírnál lemond a világ hívságairól
Szent Rájner megkísértései és csodái
Szent Rájner utazása és hazatérése
Messina csodája
Ugyancsak a pisai Camposantóban láthatók Antonio Veneziano festő (14. század második fele) freskói:
Szent Rájner halála
Szent Rájner csodái halála után
A reneszánsz korban a pisai rendPalermo városában telepedett le, és a védőszent tiszteletére felállította a diadalívet a pisai Szent Rájner életéből vett epizódokkal díszítve, Gabriele di Battista szobrászra bízva a művek irányítását. Az 1503 és 1505 között emelt építmény ma a genovai közösség akaratából épült és finanszírozott Szent György-kápolna külső nyílása, Antonello Gagini zsenijének munkája. Az emlékkomplexum a palermói Szent Ferenc-bazilika jobb oldali hajójában található.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ranieri Scacceri című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.