Bizonyára Szatmáron végezte tanulásának legalább egy részét, míg 1628 júliusában Sárospatakon lépett a felsőbb osztályokba. Miután szülővárosában rektor is volt, külföldre ment s 1635. augusztus 18-án Leidenben, 1637. február 14-én Franekerben iratkozott be az egyetemre. Visszajővén, 1638 második vagy 1639 első felében másodpap, 1640 vége felé pedig elsőpap lett Szatmáron. Innen 1641-ben Nagyecsedre, onnan Szepsibe, 1645-ben Viskre, 1646 nyarán újból Szatmárra választották meg elsőpapnak. 1650-ben esperese lett a szatmári egyházmegyének, és még ez évi júniusban püspöke a tiszántúli egyházkerületnek, de emellett tovább viselte az esperesi hivatalt is. Püspökségének legfontosabb mozzanatai a puritanizmus elleni küzdelemhez fűződnek.
Művei
De Deo Patre et Deo Filio. (Leiden, 1636.)
Három halotti prédikáció gr. Bethlen Péter felett („Temetési pompa” c. gyűjteményben). (Nagyvárad, 1646.)
Üdvözlő verset írt Debreceni Péterhez (1637.)
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
További információk
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
