Szathmári János szülővárosában kezdett el kézilabdázni, majd innen igazolt Debrecenbe, a helyi Dózsa csapatához. Legnagyobb sikereit a Fotex Veszprém csapatával érte el, ötször nyert bajnoki címet, és ugyancsak ötször ünnepelhetett kupagyőzelmet.[1] A légióskodásba is belekóstolt, egy szezon erejéig a spanyol BM Valladolid játékosa volt. Hazatérése után a Balatonfüredi KSE csapatát erősítette egészen 43 éves koráig, amikor úgy döntött felhagy az aktív játékkal.[2] A 2010-es férfi kézilabda-Európa-bajnokság alatt a válogatott mellett kapusedzőként tevékenykedett, majd visszavonulása óta a Balatonfürednél segíti a kapusok munkáját.[3]
Válogatott
A válogatottban 1988 május 6-án mutatkozott be, majd 1990-ben részt vett a világbajnokságon, igaz ekkor még Hoffmann László és Bíró Imre árnyékában. Tehetsége hamar kibontakozott, az 1992-es barcelonai olimpián három mérkőzésen kapott lehetőséget Joósz Attila szövetségi kapitánytól. Összesen öt világbajnokságon, és négy Európa-bajnokságon viselte a címeres mezt. Pályafutása legnagyobb sikere a 2004-es olimpián megszerzett negyedik hely, melyhez parádés teljesítménnyel járult hozzá (főként a Dél-koreaiak elleni negyeddöntőben, ahol az utolsó negyed órában mindössze egy gólt kapott)[4]2005-ben meghívták a világválogatottba is.[5]
