A Magyar férfi kézilabda-bajnokságot 1951-től rendezik kisméretű pályákon. Ebben az időben még főként a szabadban játszották a mérkőzéseket megfelelő sportcsarnokok hiányában, de amint kiépült a megfelelő infrastruktúra, a csapatok már kizárólag teremben vívják mérkőzéseiket. A bajnokság megszervezését és lebonyolítását a Magyar Kézilabda Szövetség intézi. A legsikeresebb klub az Telekom Veszprém KC, amely huszonnyolc alkalommal hódította el a bajnoki címet.[1]
A magyar bajnokság első osztálya alapszakaszból és a bajnoki döntőből áll. Az alapszakaszban mind a 14 csapat részt vesz, körmérkőzéses rendszerben minden csapat játszik egy mérkőzést minden csapattal hazai pályán és idegenben is. Győzelemért 2, döntetlenért 1 pont jár. Az így kialakult alapszakaszbeli végeredmény első két helyezettje játssza a bajnoki döntőt, amely egy oda-visszavágóból áll, és az összesített eredmény alapján dől el a bajnokság sorsa. A bajnoki döntő első mérkőzését az alapszakasz második helyezettjének otthonában rendezik, a visszavágót pedig az alapszakaszgyőztesnél.
Az eddigi érmesek
1928-tól rendeztek nagypályán magyar bajnokságot. 1933-ig a Budapesti Labdarúgó Alszövetség, utána a megalakuló kézilabda szövetség írta ki a bajnokságokat. Az 1950-es években egyre kevésbé volt népszerű a nagypályás változat a kispályás mellett, ezért 1959 után már nem írtak ki több bajnokságot. Az 1956-os bajnokság félbeszakadt.
1951-től rendeznek kispályán magyar bajnokságot. 1956-ban a bajnokság befejezése (október 21.) után óvás volt, melyet nem lehetett már tárgyalni, ezért utólag érvénytelenítették a bajnokságot.
