Szakács József (Nyírpazony, 1930. február 20. – Budapest, 1988. január 24.)[2][3] adventista lelkész, unióelnök, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága Elnöksége és az Országos Béketanács tagja.
1956-tól egyházi tevékenységét az Állami Egyházügyi Hivatal és a politikai rendőrség utasításai alapján végezte és hajtotta végre a pártállam akaratát.[4]
1930-ban Nyírpazonyban született. Fiatalemberként, 17 évesen csatlakozott az adventistákhoz [5] és megkeresztelkedése után könyvevangélistaként, majd segédlelkészként dolgozott.[3] 1949-től [6] vagy 1950-től [2] adventista gyülekezeteket vezetett a Tiszántúli egyházkörzetben. 1957-ben szentelték fel lelkésznek.[7][5][6] Pechtol János unióelnök veje lett, majd ezután az egyházban gyorsan ívelt felfelé a karrierje.[8]
Miután Mátészalka környékén valamilyen ügybe keveredett, rendőrségi felügyelet alá került.[8] Ekkor kezdődtek BM-es kapcsolatai, amelyek még inkább elmélyültek, miután Budapestre került.[8] 1956 nyarán az állambiztonság beszervezte és kezdetben ügynök, majd titkos munkatárs lett „Szaniszló Pál” néven, az „adventista szekta” vonalán.[9][10]
1965-től adventista egyháztanácsi tag,[11] majd egyházterületi titkár, később területi elnök.[10]
1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját.[5] 1971-ben a Magyarországi Adventista Egyház elnökévé választották (unióelnök) és a Szabadegyházak Tanácsának alelnöke lett.[3]
Az állambiztonsági szolgálata nagy szerepet játszott az adventista egyház szakadásában. Az 1970-es években Egervári Oszkár és Vankó Zsuzsa vezetésével tiltakozás jött létre az egyházban. Ők többek közt a lemondását követelték.[12]
Palotay Sándor halála (1979) és Nagy József rövid elnöksége után 1980-tól viselte a kilenc tagegyházat tömörítő Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának (SZET) elnöki tisztét.[3] A SZET Lelkészképző Intézete társadalomtudományi tanszékének tanára is lett.[3]
1985 júniusában országos listán parlamenti képviselővé választották,[13] 1988-as haláláig az maradt.[5][3]
1956-tól 1985-ig, parlamenti képviselővé választásáig állt a politikai rendőrség alkalmazásában. Szaniszló (Pál) néven tizenkét kötetes jelentésgyűjtemény maradt utána.[14] A hívőkkel, lelkészekkel lezajlott beszélgetéseiről folyamatosan tájékoztatta a belügyminisztériumot; ezek a jelentéseit képezték.[15] Titkosszolgálati szerepe a külföldi vezetők dezinformálását (hazai ügyekbe történő beavatkozásuk kiiktatását), a nemzetközi akciók semlegesítését is szolgálta.[16]
1985-ben a Debreceni Református Teológiai Akadémia a díszdoktorává avatta.[3]