A dalmáciai Otokon született 1948. február 23-án, és itt járt általános iskolába. A gimnáziumot Sinjben végezte, majd beiratkozott a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karára. Itt szerzett diplomát délszláv nyelvek és irodalom (A tantárgy), valamint latin nyelv és római irodalom (B tantárgy) szakon. Ezután ugyanezen a karon az irodalom szakon folytatott posztgraduális tanulmányokat, és 1979-ben „Filip Grabovac és irodalmi munkássága” című dolgozatával megszerezte a mester fokozatot. Doktori disszertációját 1986-ban "Luka Botić irodalmi munkássága (A horvát romantika szóbeli és írott irodalmának összefüggései") címmel írta.[3]
Egy ideig középiskolai tanárként dolgozott, majd 1984-től asszisztens volt a Zágrábi Egyetem Filozófiai Kar Kroatista Osztályának Szóbeli Irodalom Tanszékén. 1987 októberétől az azonos nevű tanszék adjunktusa, 1992 januárjától pedig egyetemi docens volt. Amellett, hogy a saját karán dolgozott, 1988-tól 1992-ig szerződéses professzorként, három évig oktatóként és egy szemesztert vendégprofesszorként dolgozott a grazi Karl-Franzens Egyetemen. Meghívott vendégprofesszor és oktató volt számos hazai és külföldi filozófiai karon: Mariborban, Pécsett, Budapesten, Mostarban, Ljubljanában, Krakkóban, Párizsban, Szkopjéban. Az 1992/93-as és az 1993/94-es tanévben a Zágrábi Egyetem Filozófiai Karának dékánhelyettese volt. Az 1994/95-ös tanévtől az 1997/98-as tanévig, két cikluson át volt a Filozófiai Kar dékánja, majd az 1998/99-es tanévtől az 1999/2000-es tanévig a pénzügyi és szervezési ügyekért felelős dékánhelyettes.[3]
2002. május 15-én rendes professzorrá választották. Hosszú évekig a Zágrábi Egyetem Filozófiai Kara Kroatista Osztálya Horvát Szóbeli Irodalom Tanszékének vezetője. 1998-tól a Zágrábi Egyetem Tudományos, Szakmai és Művészeti Munkabizottságának tagja. Több szakmai szövetség tagja, 1993-tól 1998-ig Horvátország képviselője volt a Folkloristák és Etnológusok Nemzetközi Bizottságának elnökségében. 2000-től 2004-ig a Zágrábi Szláv Iskola - Külföldi Szlávista Horvát Szeminárium vezetője volt. 2004-től 2006-ig a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériumánál a Szellemi Horvát Kulturális Örökség Bizottságának elnöke, 2006-tól 2007-ig ugyanennek a bizottságnak a tagja. 1995-től 2008-ig a zágrábi Etnológiai és Folklórkutató Intézet igazgatótanácsának elnöke volt, megbízatását 2009. augusztus 1-jével a következő négy évre meghosszabbították. 1995-től 2004-ig a petrinyai Tanárképző Főiskola kuratóriumának elnöke volt.[3]
2006/2007-ben és 2008/2009-ben a Zágrábi Egyetem Filozófiai Kara Kroatista Tanszékének vezetője volt. 2007-től 2011-ig a Horvát Filológiai Társaság elnöke. 2008-tól 2011-ig a Horvát Köztársaság Kulturális Minisztériuma Könyv- és Kiadóbizottságának tagja volt. 2012 júniusában a Horvát Filológiai Társaság éves közgyűlésén a 2014. szeptember 10. és 13. között Vukováron és Vinkovciban megrendezett VI. Horvát Szláv Kongresszus Szervező Bizottságának elnökévé választották.[3] 2014-től 2018-ig a Matica hrvatska alelnöke, 2018-tól 2021-ig pedig elnöke volt. 2019-ben a Zágrábi Egyetem professor emeritusává választották.[2]
Tudományos munkássága
Oktatói, tudományos és szakmai munkája során elsősorban a horvát irodalom- és kultúratörténet, ezen belül is a szóbeli irodalom (népköltészet) és hagyományos kultúra, valamint a kulturális antropológia horvát témáival foglalkozik. Mintegy ötven tudományos és szakmai közleményt írt e téren. Mintegy tizenöt könyvet szerkesztett és nyomtatott.
Főbb művei
Luka Botić, Zavod za znanost o književnosti Filozofskog fakulteta u Zagrebu, Zagreb, 1989.
Filip Grabovac, Zavod za znanost o književnosti Filozofskog fakulteta u Zagrebu, Zagreb, 1990.
Biserno uresje: izbor hrvatske usmene ljubavne poezije, Mladost, Zagreb, 1990.
Luka Botić: Djela, Splitski književni krug, Split, 1990.
Hrvatska usmenoknjiževna čitanka, Školska knjiga, Zagreb, 1995.
Biblija i hrvatska kulturna tradicija, vlastita naklada, Zagreb, 1995.
Usmene lirske pjesme, Matica hrvatska, Zagreb, 1996.
Lijepa naša baština: književno-antropološke teme, Hrvatska sveučilišna naklada, Zagreb, 1998.
Suvremeni hrvatski grafiti, P. I. P. Pavičić, Zagreb, 2000.
Andrija Kačić Miošić (monográfia), Školska knjiga, Zagreb, 2003.
Novi hrvatski epitafi, Školska knjiga, Zagreb, 2007.
Biblija i hrvatska tradicijska kultura, Školska knjiga, Zagreb, 2011.
Povijest hrvatske usmene književnosti, Školska knjiga, Zagreb, 2013.
Jegyzetek
↑BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 29.)
