Sztefanyija nagyapja (Lev Turkevics) és apja (Ivan Turkevics) papok voltak. Édesanyja, Szofija Kormosiv zongorista volt, aki Karol Mikulinál és Vilém Kurznál tanult, valamint a fiatal Szolomija Kruselnicka kíséretében lépett fel.[4] Sztefanyija zongorán, hárfán és harmóniumon játszott.
Később a zeneszerző így emlékezett gyermekkorára és a zene iránti szeretetére:
„Mindennek középpontjában anyám volt, aki csodálatosan zongorázott. Gyerekként nagyon szerettem hallgatni a játékát. Aztán egy otthoni szalonzenekart indítottunk. Így játszottunk: apám nagybőgőn, anyám zongorán, Lonyo csellón, én a harmóniumon, Marijka és Zenko hegedűn. Apa családi kórust is elindított. Ezek voltak az első lépések a zene világába. Apám soha nem sajnálta a pénzt a zenei képzésünkre.[5]”
Tanulmányai
Középső sor balról jobbra: Irena lánytestvér, Lev testvér (ütővel), Sztefanyija, 1915 körül
Zenei tanulmányait Vaszil Barvinszkijnél kezdte. 1914 és 1916 között Bécsben Vilém Kurznál tanult zongorázni. Az első világháború után Adolf Hibinszkijnél folytatta tanulmányait a Lvivi Egyetemen, mellette látogatta a Lvivi Konzervatórium zeneelméleti előadásait is.[5]
1919-ben szerezte első zenei darabját, a Liturgiát, amelyet többször előadtak a lvivi Szent György-székesegyházban.[4]
1921-ben a Bécsi EgyetemenGuido Adlernél, a Bécsi Zenei és Előadóművészeti Egyetemen Joseph Marxnál tanult, utóbbi helyen 1923-ban tanári diplomát szerzett.[4]
1925-ben házasságot kötött Robert Liszovszkijjal, majd Berlinbe utaztak, ahol 1927–1930 között éltek. Ebben az időben Arnold Schönbergnél és Franz Schrekernél tanult. 1927-ben, még Lvivben megszületett lánya, Zoja.[4]
1930-ban Prágába utazott, ahol a a Károly EgyetemenZdeněk Nejedlýnél, míg a a Prágai Konzervatóriumban Otakar Šínnél tanult. Emellett a zeneművészeti akadémián zeneszerzést is tanult Vítězslav Nováknál. 1933 őszétől zongorázást tanított és Prágai Konzervatóriumban zongorakísérőként dolgozott. 1934-ben védte meg doktori disszertációját, amelynek témája az ukrán folklór az orosz operákban volt.[5] 1934-ben zenetudományi doktori fokozatot kapott a prágai Ukrán Szabadegyetemen, ezzel ő lett az első nő az akkor lengyel fennhatóság alatt áll Galíciában, aki doktori fokozatot szerzett.
Visszatérve Lvivbe, 1934-től a második világháború kezdetéig zeneelmélet- és zongoratanárként dolgozott a Lvivi Konzervatóriumban, tagja lett az Ukrán Professzionális Zenészek Szövetségének.[4] 1937-ben másodszor is megházasodott. Második férje Narciz Lukjanovics orvos és pszichiáter volt, aki írással is foglalkozott.
Második világháború
1939 őszén a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében Nyugat-Ukrajna szovjet megszállás alá került. Ezután Sztefanyija oktatóként és koncertmesterként dolgozott a Lvivi Operaházban, majd 1940–1941 között a Lvivi Konzervatórium docense volt. A konzervatórium bezárása és a német megszállás után az Állami Zeneiskolában folytatta a tanítást. 1944 tavaszán családjával Bécsbe költözött. A szovjetek elől menekülve 1946-ban Ausztria déli részére költöztek, majd onnan Olaszországba, mentek, ahol a férje orvosként dolgozott a brit katonai parancsnokságon.
Az 1940-es évek végén visszatért az alkotó munkához, ettől az időtől kezdve írta művei nagy részét. Rendszeresen adott zongorakoncerteket, 1957-ben például egy koncertsorozatot adott az angliai ukrán közösségeknek, 1959-ben pedig zongorahangversenyt adott Bristolban. Tagja volt a Női Zeneszerzők és Zenészek Brit Társaságának, amely 1972-ig működött.[4]
Az Okszana szive című operáját – amely egy lány történetét meséli el mitológiai alakokkal egy elvarázsolt erdőben, miközben elveszett testvéreit keresi – 1970-ben a kanadai Winnipegben, a Centennial Concert Hallban mutatták be húga, Irena Turkevycz-Martynec művészi irányítása alatt.[6][7]
1977. április 8-án hunyt el az angliai Cambridge-ben.
Szerzeményei
Szimfonikus művek
1. szimfónia (1. Симфонія) – 1937
2. Симфонія nem. 2. a) - 1. szimfónia 2 (a) - 1952 2. Симфонія nem. 2 (b) (2-гий варіант) - 1. szimfónia 2 (b) (2. verzió)
3. Симфонієта - Symphoniette – 1956
Három szimfonikus vázlat (Три Симфонічні Ескізи) – 1975
La Vita szimfonikus vers (Симфонічна поема «La Vitа»)
Space Symphony – 1972
Суіта для подвійного струнного оркестру - Lakosztály kettős vonós zenekar számára
Ez a szócikk részben vagy egészben a Stefania Turkewich című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Сокіл-Рудницька М. Пам’яті Стефанії Лукіянович // Вільне Слово. – Торонто, 1977. – 9 і 16 липня. – С. 3.
Вовк В. Парастас для Стефанії Туркевич-Лукіянович // Наше Життя. – Нью-Йорк, 1992. – Ч. 5. – С. 6–9.
Стельмащук Р. Забутий львівський композитор-неокласик (штрихи до творчого портрета Стефанії Туркевич) // Музика Галичини (Musica Galiciana) / Матеріали Другої міжнародної конференції. – Львів, 1999. – С. 276–281.
Павлишин С. Перша українська композиторка // Наше Життя. – Нью-Йорк, 2004. – Ч. 1. – С. 14–16.
Павлишин С. Перша українська композиторка: Стефанія Туркевич-Лісовська-Лукіянович. – Львів, 2004.
Карась Г. Статика і динаміка жанру дитячої опери у творчості композиторів української діаспори ХХ ст. // Вісник Державної академії керівних кадрів культури і мистецтв. – Київ, 2010. – No. 2. – С. 89–93.
Яців Р. Роберт Лісовський (1893–1982): дух лінії. – Львів, 2015. – С. 11, 13, 79–84, 91.
