1900-ban feleségül vette Teofila Pytkównát, az esküvőt a Szent Flórián-templomban tartották. 1904-től a krakkói akadémián volt tanár. Szülővárosában halt meg 1907. november 28-án.
Munkássága
Wyspiański első alkotói korszakának első évtizedében (1890–1900) főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. 1889-ben Jan Matejko segédjeként vett részt a ferencesek krakkói templomának festésében; ekkor fordult érdeklődése a dekoratív festészet és festett üvegablakok felé. Ez utóbbi tervei közül csak az imént említett Szent Ferenc-templom ablakai – Az elemek, Szent Salome, Szent Ferenc, Az Atyaisten és a Legyél! – készültek el (1897–1902). Egyéb tervei közé tartozott a waweli székesegyházba (1900–02) és a lembergi székesegyházba (1892–94) szánt üvegablakok, azonban ezek végül csak tervek maradtak. Ebben az alkotói korszakában számos könyvet is illusztrált. Több képén ábrázolta a Visztulát és a város parkját, a Plantyt.
Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt. Harminchét drámája közül a két legfontosabb:
Menyegző (1901) – ezt költő barátja, Lucjan Rydel esküvője ihlette, de a népi mitológia alakjait megidézve a korabeli lengyel társadalom vitáiról szól;
Akropolisz (1904)
Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ilyen az Odüsszeusz hazatérése és Akhilleusz története. Ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit. Ilyen műve a Warszawianka, a Lelewel és a Novemberi éj.
Drámái magyarul
Menyegző című művét leginkább Andrzej Wajda 1972-es filmjéből ismerhetjük. A műben feltűnik Stańczyk, a reneszánsz kori udvari bolond alakja is.