Balmazújvárosi nyolcgyermekes szegényparaszti családból indult útjára. Egyik nagyszülője analfabéta volt, de ő maga kitűnően tanult az elemi iskolában. 1947 tavaszán a Szabad Nép hirdetésére jelentkezett a Színművészeti Főiskolára: a Horváth Árpád Kollégiumba munkás- és parasztfiatalok jelentkezését várták. A felvételi vizsgán azonnal felfigyeltek az őstehetségre. 1950-ben a Ludas Matyi megformálásáért a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját kapta. A főiskola elvégzése (1952) után előbb vidéki színháznál kellett játszania, ezért három évadot a debreceni Csokonai Színházban töltött. 1955-től a Madách Színház művésze lett. Vámos László rendező 1954-ben ráosztotta Rómeó szerepét, s ez a karakterformálás indította el színpadi karrierjét. 1954-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1955-től, amikor már a Madáchban játszott, egyre rosszabb idegállapotba került. 1957. június 20-án öngyilkossága[3] vetett véget életének. Felesége, dr. Perjési Hedvig orvosnő, akivel közös sírban nyugszik a Farkasréti temetőben, ugyanaznap távozott az élők sorából. Müller Péter vélekedése szerint nem öngyilkosság történt.
↑Kocsis L. Mihály író a Végszavazás a halállal című könyvében arról ír, hogy a színész kezével véresre kaparta az ajtó melletti falat, menekülni próbált. A rendőrség mégis lezárta az aktáját, holott az író szerint a sztár körme alatt egy harmadik személy bőrét találták meg.
