Az intézet felépítését 1883-ban engedélyezték, felépítéséről 1884-ben rendelkeztek. Az építkezés céljára egy volt cukorgyártelepet vásároltak meg. A tervező Wagner Gyula volt. Alapító okirata szerint 1886-ban létesült, működését ekkor kezdte meg.
1921-ben kiürítették, visszatelepítésére – a terület sorsáról döntő népszavazást követően – 1922 áprilisában került sor.
1928-ban az intézet egyik elkülönített részét szigorított dologházzá jelölték ki. A dologház tervezésére Kauser Andor kapott megbízást.[1]
1944-ben a nyilasok részlegesen kiürítették, hogy ott politikai foglyokat helyezzenek el.
Az 1960-as években szövödei üzemcsarnok, új kazánház, bástyafal és őrtornyok, az 1980-as években az intézet területének bővítése során sportpálya épült. 1993-ban konyhát és étkezdét 1996-ban új fürdőket alakítottak ki.
2009. március 19-én Pápai Lajos megyés püspök áldotta meg a fegyintézet kápolnáját, amit Szekeres János sopronkőhidai fegyházlelkész, őrkanonok 17 évi börtönpasztorációs munkája eredményeként létesített. Szekeres János atya adománya az oltárkép, 1800-as években készült Utolsó Vacsora jelenet. A kápolna keresztúti stációi Gergely Kosza Attila festőművész adománya. A kápolna építésztervezője Harsányi István, a ferences rend főépítésze.
A fogvatartottak munkáltatását jelenleg az intézet mellett működő Sopronkőhidai Ipari és Szolgáltató Kft. biztosítja.
