Sombrerete egy város MexikóZacatecas államának nyugati részén, lakossága 2010-ben megközelítette a 22 000 főt.[1] 2012-ben a SECTUR felvette a turisztikailag kiemelt szerepet jelentő Pueblo Mágicók listájába.[2]
Földrajz
Fekvése
A város Mexikó középső részétől kissé északnyugatra, Zacatecas állam nyugati részén, a nagy területű Sombrerete község közepén helyezkedik el a Sierra de Sombrerete hegység lábánál, körülbelül 2300–2400 méteres tengerszint feletti magasságban. A település nagyobbik, déli része viszonylag sík területen épült fel, de északi részén a szint gyorsan emelkedik. Sombreretét többnyire rétek, legelők veszik körül, a hegységek magasabb részei erdősültek. Közvetlenül a város mellett halad el az ország egyik legfontosabb főútja, a 45-ös, amely a belső országrészeket köti össze az északi határ mellett fekvő Ciudad Juárezszel.[3]
Éghajlat
A város éghajlata kevésbé meleg, mint Mexikó legtöbb vidékéé, de minden hónapban mértek már itt is legalább 29 °C-os hőséget. A rekord viszont nem érte el a 40 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 11,5 és a júniusi 20,8 fok között váltakoznak, fagy októbertől márciusig fordul elő. Az évi átlagosan 552 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 75%-a.
A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett:[1]
Év
Lakosság
1990
15 754
1995
17 535
2000
18 668
2005
19 353
2010
21 702
Története
A település neve a közelben emelkedő, a spanyol gyarmati időszakban divatos háromszögű kalapra (sombrero tricornio) emlékeztető alakú hegycsúcs, az El Sombreretillo nevéből származik.
Zacatecas ezen vidékén már körülbelül időszámításunk kezdetétől a 10. századig éltek indiánok, akik az úgynevezett Chalchihuite-kultúrához tartoztak. Letelepedett életmódot folytattak, főként mezőgazdaságból, kisebb részben vadászatból éltek. Ez a kultúra máig ismeretlen okokból tűnt el, helyüket lassan a nomád, gyűjtögető-vadászó csicsimékek foglalták el. A spanyol hódítók 16. századi megérkezésekor is ők lakták a területet.
1555-ben érkezett ide Juan de Tolosa egy kis csoport élén, amely főként spanyolokból (köztük ferences szerzetesekből) és velük szövetséges indiánokból állt. Ők alapították június 6-án meg egy völgy mélyén, egy vízforrás közelében a később jelentős bányavárossá vált, ezért Real y Minas del Sombreretének nevezett települést, amit 1570-ben a guadalajaraiAudiencia „villa” rangra emelt. A ferencesek már 1567-ben felépítették Máté apostolról elnevezett templomukat és kolostorukat, majd innen kiindulva vettek részt a környék indiánjainak hittérítésében, sőt, új életformára is tanították őket. A 16. században királyi kincstárat is alapítottak a városban, amely nem csak az adóbegyűjtéssel, hanem távolabbi területekről (Chihuahua, Sinaloa) származó ércekből történő fémöntéssel is foglalkozott. A városnak különleges gazdagságot adtak a közeli ezüstbányák, amelyek közül a legjelentősebb a Pabellón és a Vetanegra volt.
A 18. századi Szent Domonkos-templom
A 18. század elejére a város lakossága 30 000 fő körülire emelkedett, a környéken több tucat hacienda épült fel, 1810-ben pedig pénzverdét alapítottak. Az ugyanebben az évben kitört mexikói függetlenségi háborúban Sombrerete lakossága úgy vállalt szerepet, hogy a később Guadalupe Victoria néven az ország elnökévé váló José Miguel Ramón Fernández testvérének, Julián Fernándeznek a segítségével pénzt küldtek a felkelőknek. A függetlenség elnyerése után megalakult Zacatecas állam, amelynek alkotmányozó kongresszusa egy fokkal magasabb, ciudad rangra emelte és közigazgatási központtá (egy partido székhelyévé) tette a települést. 1845-ben az Amerikai Egyesült Államokból érkező apacs indiánok egy csoportja fosztogatott a környék falvaiban. A francia megszállás elleni háború idején ideiglenesen ide költözött az állam kormányzata is, a megszállók 1866-ban hagyták el Sombreretét. Egy évvel később indult el az első helyi újság, a La Campana.
A Díaz-kormány idején már nem csak bányáiról, hanem a környéken termelt gyapotról és gabonáról is híressé vált a város. Bár 1897. február 26-án a San Amaro és San Francisco bányákban tűz ütött ki, és a katasztrófa során 116 bányász vesztette életét, a város továbbra is fejlődött. Igaz, a viszonylagos béke és gazdagság ellenére 1911-ben a helyiek egy része a maderistaLuis Moya vezetésével a forradalomhoz csatlakozott. A harcok során számos összecsapás és fosztogatás történt a vidéken, Moyát is itt lőtték agyon. 1913 és 1914 között a város ismét ideiglenesen Zacatecas fővárosává vált, az állam kormányát ekkor Pánfilo Natera és Luis J. Zalce vezette. 1914 májusában Venustiano Carranza, a konstitucionalista forradalmárok vezére személyesen is meglátogatta az itt működő kormányt.
1951-ben épült fel a La Soledad-templom, 1987-ben pedig rendkívüli időjárási esemény történt: január elején 40 órán keresztül hullott a hó. 1992-ben testvérvárosi szövetséget kötöttek a spanyolországi Llerenával, 2000-ben pedig megalakult az Instituto Tecnológico de Zacatecas-Occidente nevű technológiai intézet.[5]
Turizmus, látnivalók
A Sierra de Órganos
A város fő vonzerejét a spanyol gyarmati időkből származó műemlékek alkotják, illetve maga a városszerkezet: a főtér körül felépült hivatali épületek, több templom egy-egy térrel maga előtt, illetve a széles utcák hálózata, amelyeket keskeny sikátorok kapcsolnak össze. A templomok közül kiemelkedik az 1567-ből származó Szent Máté-kolostor, amelyben egy aranyozott faretabló látható, a 17. századi Szent Domonkos-templom, ahol San Mateo de Valparaíso első grófja is nyugszik, az 1777-ből származó Keresztelő Szent János-templom, amely mellett Benito Juárez mellszobra áll, valamint a szintén 18. századi La Soledad, Santa Veracruz, San Pedro és Guadalupe-templomok.
Sombrerete egyetlen múzeumát 2000-ben alapították, itt többek között a gyarmati időszakot megelőző kor tárgyi emlékei, bányászeszközök és a helység történetének kiemelkedő lakóiról készült fényképek is megtekinthetők.[5]
