Solymár központjától DNy-ra, majdnem 2 km-re, a közismert és turistatérképeken jelölt Solymári-ördöglyuk közelében, annak főbejárata alatt lévő és már nem működő nagy kőbánya oldalában van a Solymári kőfejtő 1. sz. barlangja. A Budai Tájvédelmi Körzetben helyezkedik el. A kőfejtő bejáratához aránylag közel, a kőfejtő ÉK-i peremén, a bauxitos törmeléklejtő felső részén megjelenő sziklakibukkanásban, 327 m tszf. magasságban található a Solymári kőfejtő 1. sz. barlangjának bejárata. Az 1,9 m széles és 0,9 m magas bejárat természetes jellegű, vízszintes tengelyirányú és háromszög, valamint szabálytalan alakú.
A könnyű sétával, majd nehezen járható (meredek) terepen elérhető barlang felső triászdachsteini mészkőben keletkezett. A szabadon megtekinthető barlang könnyen járható. A barlang térformája sziklaodú jellegű. Vízszintes a lejtésviszonya és jellemző szelvénytípusa az ellipszis. Gömbfülke, vetőtükör és breccsazóna látható a barlangban.
A gömbfülkeszerű barlangban kevés az ásványképződmény, csak jellegtelen, korrodált kalcitkérgek, borsóköves, montmilchesedett, földes, színtelen cseppkőbekérgezések figyelhetők meg. Nagyon töredezett a kőzetváza. A bejárat mellett kívülről vetőkarcos törési sík helyezkedik el, amely miatt a barlang kialakulásának megalapozásában valószínűleg nagy szerepe volt a tektonikának. Később megváltoztatta a kifagyásos kőzetaprózódás. A kifagyásos, aprózódásos folyamatok miatt a barlang alját részben kőzettörmelék, részben agyagos (kisebb mértékben humuszos) kitöltőanyag fedi. Minden bizonnyal korróziós, oldódásos folyamatok voltak a fő üregkialakító tényezők a barlang keletkezésének fő szakaszában. A barlang valószínűleg egy régi és nagyobb barlang roncsa, maradványrésze.
Kutatástörténet
Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben meg van említve, hogy Jablonkay Pálnak az 1935-ben kiadott könyvében szó van arról, hogy a Solymári-kőfülke nyílásával azonos szintben, a kőfejtő falában még 6–8 másik nyílás is látszik. Láng Sándor szerint ezeket azóta lefejtették és más pontokon figyelhetők meg a karsztos járatok nyílásai. Jablonkay Pál a kőfejtő falában lévő nyílások alapján úgy gondolta, hogy régen itt polje volt. Láng Sándor szerint ez lehetetlen a felszínformák alapján.
Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kéziratban az olvasható, hogy a solymári kőfejtő hévforrás kürtői a Budai-hegyekben lévő Solymáron, a Sziklás-hegyen találhatók. Ezek a Solymári-ördöglyuk alatti kőfejtőben helyezkednek el. A bánya művelésével fedezték fel a hévforráskürtőket. A kéziratnak a hévforráskürtőkre vonatkozó része két irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Budai-hegység barlangjai között a Solymári-kőfejtő hévforrás kürtői összefoglaló név. A listához kapcsolódóan a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató, 1:500 000-es méretarányú térképen látható ezeknek az üregeknek a földrajzi elhelyezkedése.
Gazda Attila felmérte a barlangot, majd a felmérés adatainak felhasználásával, 2004. július 19-én megszerkesztette a Solymári kőfejtő 1.sz. barlangja (Solymár, 4773-as barlangkataszteri egység) alaprajz térképét, hosszmetszet térképét és keresztmetszet térképét. A térképek 1:100 méretarányban mutatják be a barlangot. A térképlapon jelölve van az É-i irány. Az alaprajz térképen megfigyelhető a hosszmetszet és a keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban.
Gazda Attila 2004. augusztus 16-án, az Országos Barlangnyilvántartás számára írta meg a barlang nyilvántartólapját. A nyilvántartólapon az van írva, hogy a Solymári kőfejtő 1.sz. barlangja a Pest megyében lévő Solymáron, a Budai-hegységben, a 4773-as barlangkataszteri területen helyezkedik el. Kőfejtőben, sziklakibúvásban, 327 m tszf. magasságban van a barlang bejárata. A részletesen felmért barlang 2,6 m hosszú, 2,6 m vízszintes kiterjedésű, 1,4 m függőleges kiterjedésű, 1 m magas és 0,4 m mély. A kis mértékben megváltoztatott barlang ásványkiválásai gyakorlatilag épek. Aljzata taposott, mélyített. Egri Csaba 2004. augusztus 25-én, az Országos Barlangnyilvántartás számára készítette el a barlang fénykép-dokumentációját.
Gazda Attila: Solymári kőfejtő 1. sz. barlangja nyilvántartólap. Kézirat, 2004. augusztus 16. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Láng Sándor: Budapest és környékének geomorfológiája. In: Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő (szerk.): Budapest természeti képe. Budapest, 1958. 215. old. (Nincs benne a barlang név szerint említve.)
Pápa Miklós: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1966. (Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kézirata említi, hogy a könyvben szó van a solymári kőfejtő hévforrás kürtőiről, de a könyv nem említi őket.)
További irodalom
Bertalan Károly: Magyarország barlangkatasztere. Kézirat. Veszprém, Budapest. 1932–1974.
Jablonkay Pál: Solymár földrajza. (Bölcsészdoktori értekezés.) Budapest, 1935.
