Skagen akkoriban is Dánia legnagyobb halászkikötője volt, ezért is a skageni festők egyik legfontosabb témája a halászok ábrázolása lett. Emellett a félsziget mindkét oldalán húzódó hosszú, homokos partok, dűnék is kitűnő témát nyújtottak számukra. Egyikük, P.S. Krøyer, különösen inspirálónak tartotta a napnyugta utáni esti „kék órát”, amikor a horizonton a tenger és az ég látványa egybefolyt. Ezt sikerült megörökítenie egyik leghíresebb festményén is: Nyári este a skageni parton – A művész és felesége.A társaság tagjai egyébként megőrizték saját stílusukat, de gyakran közös vagy hasonló témákat dolgoztak fel, mint például saját összejöveteleiket.
A festőkolónia hírnevét nagyban növelte, amikor X. Keresztély dán király megvásárolta Michael Ancher egyik nagy festményét (Vajon megkerüli a fokot?, 1885). Michael Ancher feleségül vette Anna Brøndumot, a szálloda igazgatójának lányát, aki maga is neves festő lett, abban az időben, amikor nők még nem lehettek a Dán Királyi Akadémia hallgatói. Ma a Skagens Museum állít emléket a művészcsoportnak, emellett jelentős nemzetközi kiállítások is feldolgozták munkásságukat, mint 2008-ban a koppenhágai Arken Museum of Modern Art, valamint 2013-ban a National Museum of Women in the Arts (Washington, D.C.) "A World Apart: Anna Ancher and the Skagen Art Colony" címmel.
Az első jelentős festő, aki Skagenben festett, Martinus Rørbye (1803–1848) volt, a dán aranykor(wd) egyik központi alakja. Először 1833-ban járt ott, de élete alkonyán, 1847-ben és 1848-ban is visszatért oda. Különösen nevezetes a Skageni emberek nyári estén, jó időben című, 1848-ban festett képe.[1] Egy másik tengeri festő, Vilhelm Melbye (1824–1822), is meglátogatta a kisvárost 1848-ban, és megfestette Skageni látkép című képét.[2]Karl Madsen feljegyzései szerint Peter Raadsig (1806–1882) is ellátogatott a félszigetre 1862 és 1870 között, és festett képeket a dűnékről és a halászokról.[3]Christian Blache (1838–1920), egy másik tengeri festő, 1869-ben látogatta meg először ezt a vidéket és megfestette A szürke világítótorony című képét. Az ő hatására látogatott ide először Holger Drachmann költő és dráamíró 1871-ben.[3]
Az 1860-as és az 1870-es években az európai művészeti áramlatok, különösen Párizsban, a realizmus és az impresszionizmus irányába fejlődtek. A Királyi Dán Művészeti Akadémia és a Királyi Svéd Művészeti Akadémia azonban elhatárolódott ezektől a tendenciáktól és hallgatóit továbbra is a historizmus és neoklasszicizmus követésére kötelezte.[4] Számos, az 1870-es években ott tanuló fiatal festőt, köztük Michael Anchert, Karl Madsent és Viggo Johansent nagyon frusztrált ez az állapot. Madsen, aki már 1871-ben meglátogatta Skagent, amikor családi látogatáson volt a közeli Frederikshavnban, 1874-ben meghívta Anchert, hogy együtt fessenek helyi halászokat.[5] Ancher összebarátkozott a helyi Brøndum családdal, akiknek volt egy boltjuk és egy ivójuk, amit hamarosan kibővítettek és megnyitották a Brøndums Gastgiveri nevű szállót. A család meghívta őt 15 éves lányuk konfirmációjára is. A következő nyáron már Madsennel és Viggo Johansennel hármasban tértek vissza. Johansen különösen érdeklődött a francia impresszionizmus iránt és ezt a stílust a realizmussal kombinálva kezdett plein-air jeleneteket festeni.[6]
1876-ban és különösen 1877-ben egyre több más festő is Skagenben töltötte a nyarat, és a Brøndum Hotel lett az állandó találkozóhelyük. Michael Ancher le is telepedett itt, 1878-ban eljegyezte Anna Brøndumot és 1880-ban összeházasodtak. Otthonuk a művészek találkozóhelye lett, különösen, miután IX. Keresztély dán király megvásárolta Ancher Vajon megkerüli a fokot? című festményét.[7] Anna Ancher is érdeklődni kezdett a festészet iránt, amikor házukban ott száradtak a művészek félkész alkotásai. Már 1875-ben beiratkozott Vilhelm Kyhn koppenhágai művészeti iskolájába. Később Christian Krohg tanította őt.[8] Krohg először 1878 nyarán látogatott Skagenbe Georg Brandes kritikus és műtörténész tanácsára, akivel Berlinben találkozott. Nagy hatást gyakorolt az ottani művészek csoportjára, mivel sok friss hírt hozott magával a nemzetközi művészeti áramlatokról, miközben ő maga is sok új benyomást szerzett Skagenben.[9]
1882-ben az Ancher házaspár külföldre utazott. Bécsben találkoztak P.S. Krøyerrel, aki elmondta nekik, hogy ő is ellátogat Skagenbe azon a nyáron, aminek Michael Ancher nem örült túlzottan. Krøyer ekkor már elismert művész volt, szoros párizsi kapcsolatokkal, és azonnal a skageni művészcsoport elismert vezetője lett. 1883 létrehozott ott egy „esti akadémiát”, ahol a művészek megvitathatták egymás munkáit, gyakran pezsgő mellett.[10] 1884-ben Fritz Stoltenberg német festő fényképeket készített a festőkről, amint Ancherék udvarában ünneplik beköltözésüket az új otthonukba. Ezek egyike szolgáltatta Krøyer számára a Hip, Hip, Hurrah! című, négy évig készült festményének alapját.[6][11]
1890-ben kiépült a vasút Skagenig, megélénkült a turistaforgalom, bővült a település. Ez volt az egyik fő oka a rendszeres nyári művész-találkozók elmaradozásának. Többen közülük azonban házat vásároltak Skagenben: P.S. Krøyer in 1894-ben, Laurits Tuxen 1901-ben és Holger Drachmann 1903-ban.[12]
Anna és Michael Ancher, Krøyer és Tuxen tovább festettek Skagenben a 20. század elején is, és néhány barátjuk is meglátogatta őket időnként. A csoport két fontos tagja, Drachmann és Krøyer azonban 1908-ban, illetve 1909-ben elhunyt, és ez véget vetett a rendszeres összejöveteleknek. Megjelentek azonban más, fiatalabb festők, akiket később a skageni festők új generációjának is neveztek. Közéjük tartozott Jørgen Aabye, Tupsy és Gad Frederik Clement, Ella Heide, Ludvig Karsten, Frederik Lange és Johannes Wilhjelm, közülük néhányan egészen a 30-as évekig a környéken éltek. A Skagens Museum az ő alkotásaikból is számosat őriz.[13] Egy további neves művész J.F. Willumsen is rendszeresen látogatta Skagent 1906-tól. Ő festette a A skageni parton játszó gyermekek című képet 1909-ben.[14]
A skageni festők 1884 és 1908 között rendszeresen festettek egymásról és az általuk kedvelt más helyi és odalátogató személyekről kis portrékat, amiket aztán törzshelyükön, a Brøndum Hotel éttermében, a mennyezet alatti fríz formájában helyeztek el. Ez a skageni portrégaléria egyedi művészettörténeti dokumentumként állított emléket a művészcsoport tagjainak.
Családi kapcsolatok
Marie Krøyer férje, P.S. Krøyer festményén (1890)P.S. Krøyer: Nyári este Skagen déli tengerpartján (Anna Ancher és Marie Krøyer sétája, 1893)
A skageni festők közül többen a környéken találtak partnert is maguknak. Michael Ancher és Anna Brøndum 1880-as házassága után Viggo Johansen elvette Martha Møllert, Anna unokatestvérét, Karl Madsen pedig feleségül vette Helene Christensen helyi tanárnőt. Az Ancher-család háza, ahová a pár 1884-ben költözött be, a festő-kolónia egyik központja lett, különösen, mivel ők egész évben itt éltek. Lányuk, Helga, haláláig, 1964-ig élt itt, majd egy alapítványra hagyta az épületet, ami aztán múzeum lett.[15] A Johansen családnak számois gyermeke született 1881 és 1886 között; Johansen egyik festményén szerepelteti is őket.Merry Christmas.[16]
P.S. Krøyer, a csoport másik vezető alakja, Marie Triepckét, egy gazdag német mérnök lányát vette el, aki annak idején a legszebb lánynak számított Koppenhágában.[17] Krøyer egészsége azonban megromlott, és a házasság végül válással végződött 1905-ben, amikor Marie teherbe esett Hugo Alfvén zeneszerzőtől, akivel később össze is házasodott. Krøyer négy év múlva halt meg Skagenben, valószínűleg elmebetegség következtében.[18]
Laurits Tuxen 1901-ben, első feleségének halála után egy norvég nőt vett el. Megvásárolta és kibővíttette azt a házat, ahol Viggo és Martha Johansen majd később Marie és P.S. Krøyer lakott az 1880-as években.[19] Michael Ancher és Laurits Tuxen 1927-ig éltek,[20][21] Anna Ancher és Viggo Johansen 1935-ben hunytak el.[22][23]
A skageni festőkre a kezdetektől nagy hatással volt a nagyrészt Georg Brandes műtörténész és kritikus nevéhez kapcsolódó „modern áttörés” (dánul: Det moderne gennembrud) nevű skandináviai művészeti mozgalom. A tengeri táj, a félsziget lakóinak kultúrája vonzották őket, elfordultak az iparosodó városok zajos életétől. Mindannyian nagyra értékelték a helyi különös fényviszonyokat, amit a félsziget északi fekvésének, a tengeri környezetnek, a kvarchomok tükröző hatásának, a sós tengeri levegőnek tulajdonítottak.[25]
Festői stílusukkal szembefordultak a koppenhágai Dán Királyi Művészeti Akadémia által pártolt neoklasszicizmussal, és csatlakoztak a kibontakozó európai realista és impresszionista áramlatokhoz, különösen a barbizoni iskolaplein air módszeréhez.[26][27] A művészek szívesen festettek a szabadban, megörökítve a helyi halászokat és szerény házaikat. Nem voltak elfogadott szabályaik, szabadon kísérleteztek egyéni stílusokkal. Témáik azonban gyakran közösek voltak, mint például saját összejöveteleik.
Művészi hatásuk, utóéletük
A skageni festők művészetét a legalaposabban a Skagens Museum gazdag gyűjteménye révén lehet tanulmányozni. Számos időszaki kiállítás is feldolgozta művészetüket, így 2008-ban az Arken Museum of Modern Art Koppenhágában az egymásról, illetve a halászokról készített képeiket állította párhuzamba.[28] 2011-ben a Hirschsprung Museum, ugyancsak Koppenhágában, Krøyer munkáinak addig legnagyobb kollekcióját mutatta be, számos külföldi galériából összegyűjtve a festő műveit.[29] A washingtoni National Museum of Women in the Arts Anna Ancher munkásságának szentelt kiállítást „A World Apart: Anna Ancher and the Skagen Art Colony” címmel 2013-ban.[30] 2014-ben a Skagens Museum időszaki kiállításon Laurits Tuxen művészetére koncentrált, sokfelől kölcsönözve a festő műveit.[31] 2014-2015-ben a koppenhágai Arken múzeum Michael Ancher – P.S. Krøyer: Venner og Rivaler címmel a két barát és rivális munkásságát vetette össze egymással.
A skageni művészekről készült Kjell Grede svéd rendező az 1987-es filmje Hip hip hurra! címmel, Krøyer azonos című festményéből kiindulva.[32] A Krøyer-család válságáról Anastassia Arnold írt könyvet Balladen om Marie címmel, majd 2012-ben a könyv alapján készült a The Passion of Marie című film Bille August rendezésében.[33][34]
Galéria
Az alábbi festmények nagyjából időrendben szemléltetik a skageni iskola művészetének alakulását, főbb eredményeit.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Skagen Painters című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_1905.jpeg)
.jpg)
