PROFILBARU.COM

	Seán MacBride
	Írország külügyminisztere
	Hivatali idő; 1948. február 18. – 1951. június 13.
Előd	Éamon de Valera
Utód	Frank Aiken
Született	1904. január 26.; Párizs, Franciaország
Elhunyt	1988. január 15. (83 évesen); Dublin, Írország
Sírhely	Glasnevin Cemetery
Párt	Clann na Poblachta
Szülei	Maud Gonne; John MacBride
Házastársa	Catalina Bulfin
Foglalkozás	politikus
Iskolái	University College Dublin; Lycée Saint-Louis-de-Gonzague;
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Nobel-békedíj (1974, Szató Eiszaku, 275 000 kr); Nemzetközi Lenin-békedíj;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Seán MacBride témájú médiaállományokat.

Seán MacBride (Párizs, 1904. január 26. – Dublin, 1988. január 15.) ír politikus, emberi jogi aktivista. A hidegháborús megosztottság miatt azon kevesek közé tartozik, aki Nobel-békedíj és a Nemzetközi Lenin-békedíj kitüntetettje.

Fiatalkora

Egy ír katonatiszt gyermekeként született, aki tagja volt az ír forradalmi csapatoknak. 1916-ban kivégezték a húsvéti felkelésben való részvétele miatt, így Seánt a szintén forradalmár édesanyja nevelte fel. MacBride korán, tizennégy évesen lett forradalmár. Ellenezte az 1921-es függetlenségi szerződést, mivel a hat északi grófság az Egyesült Királyság része maradt, így tovább folytatta a harcot. Az ír republikánus csapatok veresége után Londonba ment, ahol a Morning Post újságírója lett. 1926-ban tért vissza Írországba, ahol csatlakozott az IRA szeparatista szervezethez, melynek vezérkarába 1928-ban került be.

Közéleti pályafutása

Az 1937-es alkotmánymódosítás után szakított az IRA-val és jogi tanulmányokat folytatott a Dublini Egyetemen és újra újságíróként dolgozott. Diplomájának megszerzése után felvették az Ír Ügyvédi Kamarába. Ügyvédi praxisa alatt elsősorban ír republikánusokat védett, akik a második világháború ellen léptek fel és emiatt voltak letartóztatva.

A háború után megalapította a Republikánus Pártot (Republican Party) és 1947-ben beválasztották az ír parlamentbe (Dáil Éireann), melynek 1958-ig tagja maradt. 1948-ban Írország külügyminiszterévé nevezték ki. 1951-ig tartó minisztersége alatt készült és fogadták el az emberi jogok európai egyezményét, melynek elkészítésében nagy szerepet vállalt. 1954 és 1957 között hazája Európa Tanácsi delegáltja volt.

1961-ben Peter Benenson kanadai ügyvéddel megalapította az Amnesty International nevű jogvédő civilszervezetet, melynek elnöke lett. Emellett a Nemzetközi Békeiroda több vezető funkcióját is betöltötte (a szervezet elnöke is volt). 1963 és 1970 között a Nemzetközi Jogászbizottság főtitkára volt. 1973-ban az ENSZ főtitkárának namíbiai főmegbízottja volt (egyik utódja ezen a poszton a finn Martti Ahtisaari volt). Ezt a pozícióját 1977-ig viselte. Utána az UNESCO egy munkacsoportját vezette, mely a nemzetközi kommunikáció problémáit vizsgálta.

Magyarul megjelent művei

A MacBride-jelentés. Új nemzetközi kommunikációs rend felé; utószó: Szecskő Tamás, ford. Vincze Éva, Orosz Dóra, Völgyi Zsuzsa, röv. kiad.; TK, Bp., 1983 (Membrán könyvek)

Díjai

Nobel-békedíj (1974, Szató Eiszakuval) az emberi jogok érvényesülésében tett hosszú, többéves erőfeszítéseiért.
Nemzetközi Lenin-békedíj (1977)
American Medal of Justice (1978)