A San Diego-erőd a mexikói Acapulco egyik jelentős műemléke, ma múzeum működik benne.
Története
A spanyol hódítás után az acapulcói kikötő egyre jelentősebb forgalmat bonyolított le Ázsiával, főleg a Fülöp-szigetekkel, sőt, 1581-től ez vált Új-Spanyolország egyetlen olyan kikötőjévé, ahol ez irányú kereskedelmi tevékenység folyt. A gazdag kikötőre azonban, pont jelentőségének növekedése miatt, egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a kalózok és más országok hajói. 1615 októberében például hat holland hajó próbált bejutni az öbölbe, ám őket a partot védő 30, szakállas puskával felszerelt katona vissza tudta verni. Mindenesetre ez az eset is felhívta a figyelmet, hogy szükség lenne valami erősebb védelemre: ennek érdekében pedig Diego Fernández de Córdoba alkirály megbízta (az egyébként szintén holland) Adrian Boot mérnököt, hogy tervezzen és építsen erődítményt az öböl partjára.[1]
Az építkezés 1615 végén kezdődött, és 1617-ben fejeződött be. A szabálytalan ötszög alakú erődítményt az alkirály védőszentje után nevezték el San Diegónak. 1689 és 1812 között az erődöt 18 spanyol vezette, akik a kikötő kormányzója és a déli tengerpartok altábornagya címet viselték. 1776-ban nagy földrengés pusztított a kikötőben, ez pedig az erődben is akkora károkat okozott, hogy lényegében az alapjaitól újjá kellett építeni. Az új erőd terveit a spanyol Miguel Constanzó készítette el és mutatta be Antonio María de Bucareli y Ursúa alkirálynak, ám a tervet hiába hagyták jóvá, Ramón Panón, az építéssel megbízott mérnök átdolgozta azt, és csak 1778-ban kezdte meg az építkezést. Végül az új erőd 5 év alatt készült el, és hivatalosan új nevet is kapott: ekkor már San Carlosnak nevezték, de a gyakorlatban továbbra is a San Diego elnevezés maradt használatban. A század végétől kezdve 1808-ig Manuel Agustín Mascaró vezetésével folytak építési munkák az erődben: megújították a mellvédeket, a puskaporraktárat és a felvonóhidat, valamint új ivóvíztartály is épült.[1]
Az erődöt története során soha nem tudták bevenni a kalózok,[1] de a mexikói függetlenségi háború során, 1813-ban José María Morelos vezetésével a felkelő hadak sikeresen ostromolták meg és foglalták el.[2]
1986-ban az INAH kezelésében levő Acapulcói Történelmi Múzeumot rendezték be az erődben, amelyhez 2004-ben új gyaloghidat is hozzáépítettek a könnyebb megközelítés érdekében.[1]
A múzeum
Az erődben berendezett múzeumban 10–12, állandó kiállításokat tartalmazó terem és egy időszakos kiállítóterem található. Az intézmény bemutatja az erőd történetét egészen a spanyol védelmi stratégia ismertetésétől kezdve, az Acapulcóban és környékén régen élt őslakók kultúráját, a spanyol gyarmatok terjeszkedésének történetét a déli tengerek térségében, a Fülöp-szigetekkel történő kereskedelem történetét és az ázsiai ország mexikói kultúrára gyakorolt hatását, a Csendes-óceánon egykor garázdálkodó különféle kalózcsoportokat, valamint a függetlenségi háború történetét (különös tekintettel Morelos hadjárataira) és az ott elért győzelem megünneplésének mozzanatait.[1][3][4]
Képek
-
Belső udvar
-
Falak
-
Kilátás az erődből
-
A vár makettje
-
Részlet a múzeumból
Források
