Hamarosan lehetővé vált, hogy ott is festhessen. Ettől kezdve folyamatosan dolgozott, és a képei eladásáért kapott összeget magyar hadifogoly-társai támogatására fordította. Hazatérése után röviddel megnősült, gyermekei születtek. Műszaki-rajzolóként helyezkedett el a Fővárosi Csatornázási Műveknél, majd az 1970-es évektől a FŐMO grafikusaként dolgozott.
Műszaki rajzai hosszú időn át a budapesti Városháza folyosóin voltak láthatóak.
Felkérték egy színes művészeti bonctan-könyv megrajzolására, de korán jelentkező szembetegsége miatt, ezt nem tudta befejezni. 1956-ban jelentkező betegsége (sclerosis multiplex) élete végéig változó erősséggel kísérte és próbálta meg visszatartani alkotói tevékenységében. Ennek ellenére teljes és óriási életművet hagyott ránk. Olajfestmények, szénrajzok, akvarellek, plakátok művészien megalkotott műszaki rajzok, térképek maradtak utána, melyek magángyűjteményekben, és a világ sok országában megtalálhatók.
1948-ban volt az első kiállítása (Fővárosi Képtár). 1948-tól A Magyar Képzőművészeti Alap tagja volt. 1955-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete műtermében alkotott.