| Salgótarjáni fogaskerekű vasút |
| Általános adatok |
| Ország | Magyarország |
| Vármegye | Nógrád vármegye |
| Hossz | 5,83 km |
| Történelmi adatok |
| Átadás | 1881 |
| Leállítás | 1957 |
1881-ben nyitották meg Magyarország első fogaskerekű keskeny nyomtávú szénszállító vasútvonalát a salgótarjáni Vasgyár–Salgóbánya–Szénrakodó között. A vasút fogaskerekű és adhéziós szakaszok váltakozásával 5830 m hosszban épült ki, 222,6 méter szintkülönbséget leküzdve.
Története
Salgó és a szomszédos Vecseklő szenének kitermelését 1867-ben kezdték meg, majd a kiaknázás joga átkerült a Salgótarjáni Vasfinomító Társulathoz. A bányák művelését megkezdték, a szenet mintegy 6 km hosszú, lóvontatású keskeny nyomtávú pályán juttatták le a vasgyárba. Ahogy nőtt a gyár kapacitása, úgy volt igény az egyre nagyobb mennyiségű szénre, amit az elavult szállítás nem tudott biztosítani. A gyár igazgatója, Borbély Lajos 1880. május 30-án javasolta a gőzüzemű szállítás bevezetését. Gömöry József bányaigazgató tanulmányútjai után láttak hozzá a kialakításhoz.
Az új, részben fogasléces vaspálya a vasgyárat kötötte össze a 3,5 km távolságra lévő Salgóbányával. Salgóról lefelé szenet, felfelé bányafát, élelmet szállítottak. Az utak rossz állapota miatt a lakosság részéről is elsődleges közlekedési eszközzé vált, illetve a kirándulók is örömmel vették igénybe, ugyanis a vasút felső szakaszán a táj panorámájában gyönyörködhettek.
1883. február 2-án a mozdony fogaskerekéből kitört néhány fog, amelyet ugyan a személyzet indulás előtt észlelt, és naplózott. A balesetveszélyt ugyan felmérték, de a kockázatot kicsinek tartották. A Kútház előtti lejtőn a teljes szerelvény elszabadult, majd a Kútház előtti kanyarban kiborult, azonban a baleset megelőzhető lett volna, ha minden féket behúznak, és a fékező nem ugrik ki a szerelvényből elsők között.[1] A balesetben meghalt a fűtő és hat utas. A baleset után a svájci Winterthurból hoztak új, nagyobb teljesítményű mozdonyokat. A mozdonyok átlagos menetsebessége a fogaspályán 8 km, az adhéziós pályán 12 km volt óránként.
Az 1950-es években a Salgón, Rónán üzemelő bányákat összevonták, a két bányát összekötő vágaton vitték a szenet Rónára, ahonnan drótkötélpályán juttatták le a vízválasztói erőműhöz. A mozdonyon történő áruszállítás így feleslegessé vált, azonban a személyszállításban továbbra is jelentős volt: a helyi lakosság mindennapi tevékenysége során vette igénybe, de idegenforgalmi értéke is mérhető volt. 1952-től már csak anyag- és személyszállítás céljára volt igénybe véve, a karbantartás hiánya miatt azonban állapota leromlott. 1957 decemberében felszedték a fogaskerekű pályát, így a kisvasút története véget ért.
Járműpark
| A fogaskerekű vasút járművei 1916 és 1932-ben[2]
|
| Jármű megnevezése
|
1916
|
1932
|
| Adhéziós mozdony (B)
|
1
|
1
|
| Adhéziós mozdony (C)
|
1
|
1
|
| Fogasmozdony (B)
|
1
|
1
|
| Fogasmozdony (C)
|
2
|
3
|
| Személykocsi (fedett és nyitott)
|
2
|
3
|
| Személykocsi fékes
|
3
|
3
|
| Fogas teherkocsi
|
48
|
49
|
| Fát szállító kocsi
|
23
|
12
|
| Fát szállító kocsi, emelt oldalú
|
1
|
1
|
| Közönséges kocsi
|
100
|
146
|
| Adhéziós vaskocsi fékkel
|
21
|
21
|
| Osztrák szénszállító kocsi vasból
|
1
|
1
|
| Kavicsszállító kocsi
|
1
|
1
|
| Tolató-kocsi
|
1
|
1
|
| Összesen
|
206
|
244
|
Jegyzetek
- ↑ „Vegyesek - Nagy vasúti szerencsétlenség Salgótarjánban”, Vasúti Közlöny, 109. szám, 1884. szeptember 4., 857. oldal
- ↑ Vasúttörténet (kisvasut.hu)
Források
- Cs. Sebestyén Kálmán – Szvircsek Ferenc (szerk.): Salgótarjáni új almanach (Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997) ISBN 963 7224 440
|
|---|
| Személyszállítást végző vasutak | |
|---|
| Ipar- és mezőgazdasági vasutak | |
|---|
| Leállított forgalmú vasutak | |
|---|
| Felszámolt vasutak | |
|---|
| Normál nyomtávra átépített vasutak | |
|---|
