A 17 db mozdonyt a WRB1849-ben és 1850-ben gyártotta. Große Gloggnitzer (Nagy Gloggnizi) néven váltak ismertté, mivel a Bécsújhely-Gloggnitz hegyi szakaszon jól beváltak (Az ezt követő Semmeringbahn még nem épült meg). A Kleinen Gloggnitzern SStB Cilli - Monfalcone mozdonyaihoz képest nagyobb gőzhengereik, kisebb kerekeik és nagyobb súlyaik voltak.
Az sorozatba tartozó mozdonyok a vasút 1858-as privatizációjával az osztrák-magyar Déli Vasút magánvasút-társasághoz kerültek, ahol a 837–853 pályaszámokat kaptak, és 1860-tól a 15-ös sorozatba tartoztak.
Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Planina bis Quarnero című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer. Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak: Südbahn-Lokomotiven. Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6
Bernhard Schmeiser: Lokomotiven von Haswell, StEG und Mödling 1840–1929. Nachdruck: Verlag Slezak, Wien, 1992, ISBN 3-85416-159-X
.svg){kind=small}
