Katonai reáliskolát végzett 1923-1927 között, majd a Ludovikán tanult tovább. 1931-ben tüzér hadnaggyá avatták. Sikeresen felvételizett a Hadiakadémiára.
Második világháború
1941-ben „megromlott egészségi állapotára” hivatkozva kérte a nyugállományba helyezését. 1944-es reaktiválásáig az Egyesült Izzóban dolgozott.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megbízta 1945-ben a Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetésével. Később 1946. május 12-ével visszatért a hadseregbe. Először főcsoportfőnökként szolgált, újraindította a Hadiakadémiát. 1948-tól a Magyar Honvédség vezérkari főnöke altábornagyi rendfokozatban.
1950. május 20-án koholt vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték.
Az ítéletet, amely – katonához méltatlan – kötél általi halál volt, 1950. augusztus 19-én hajtották végre.
1954-ben lefolytatott perújítás során a katonákat az alapper vádjai alól felmentették, de teljes rehabilitációjuk nem történt meg. 1956. október 13-án katonai tiszteletadás mellett a Farkasréti temetőben – a nyilvánosság teljes kizárásával – újratemették. A Legfelsőbb Bíróság 1990-ben valamennyi, ellene emelt vád alól felmentette – bűncselekmény hiányában. A Magyar Köztársaság elnöke 2007. október 13-ai hatállyal posztumusz vezérezredessé léptette elő.[3]
