Apja Rovátkay Lajos (1890–1960 után) festőművész és restaurátor, az Iparművészeti Iskola tanára volt. Hat éves korától tanult zongorázni. A gimnáziumot 1943-tól az budai Érseki Katolikus Gimnáziumban végezte, ahol az államosításkor, 1947/1948-ban 5. osztályos volt.[3] 1951-ben már az Állami Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett.
Otto Klemperer egyik budapesti koncertjének próbáján, még gimnazistaként fedezte föl magának Bach zenéjét. Elkezdte tanulmányozni a kantáták partitúráját, kijegyzetelni az obligát hangszerszólamok ritmusképleteit a hozzájuk tartozó eredeti artikulációkkal, és ezeket antik verslábak szerint osztályozta.[5] 1956 tavaszán főiskolai diáktársaival együtt létrehozott egy „Collegium Musicum” nevű vokális és hangszeres együttest, amely a 16–18. századok ismeretlen zenéit szólaltatta meg. Első koncertjükön Heinrich Schütz, Dietrich Buxtehude és Johann Sebastian Bach műveit adták elő Csík Miklós vezényletével. Ő maga Buxtehude és Bach orgonaműveit játszotta, és ő írta az egyes műsorszámok előtt felolvasott ismertetéseket is.[6]
Az 1956-os forradalom bukása után, november végén a zöld határon átszökve elhagyta Magyarországot. „Kis hátizsákomban némi ennivaló mellett nem volt más, mint egy csomó teleírt hangjegyfüzet és a hozzájuk tartozó táblázatok” – emlékezett vissza.[7] Néhány hetes bécsi tartózkodás után Olaszországba jutott, majd 1957 márciusában ösztöndíjat kapott Németországba, és tanulmányait a frankfurti egyetemen folytatta, korának egyik legismertebb Bach-előadója, Helmut Walcha orgonaművész tanítványaként. Ekkor nyílt módja, hogy megismerje a kiváló német barokk és modern orgonákat. Az orgona mellett 1959-ben csembaló szakon is diplomát szerzett, utolsó diákéveiben pedig Walcha személyes asszisztense volt.
1962-ben a hannoveri zeneművészeti főiskola (Niedersächsische Musikschule Hannover) orgona- és csembaló- tanára lett. Itt hamarosan bekapcsolódott az akkor induló historikus előadói mozgalomba. Többször részt vett Gustav Leonhardt kurzusain, szoros kapcsolatot ápolt a holland Kuijken testvérekkel és hasonló érdeklődésű német zenésztársaival. 1963/1964-ben Németországban elsőként vezette be a historikus csembalón való tanítást. Hamarosan maga is elkezdte keresni és felfedezni a régi darabokat az eredeti kéziratokból. Kezdetben főként a velencei stílusú egyházi zenét és az onnét származó Antonio Caldara (1670/1671–1736) műveit gyűjtötte, majd Agostino Steffani (1654–1728) életművével foglalkozott, akinek élete szorosan kötődött Hannoverhez. 1975-ben őt bízták meg a főiskola régizenei stúdiójának vezetésével, és professzori kinevezést kapott, amelyet egészen 1998. évi nyugalmazásáig betöltött.
Feleségével, Siri Rovatkay-Sohns furulyaművésszel együtt, historikus hangszereken játszó zenésztársaikkal, köztük Konrad Junghänel lantművésszel kiegészülve hozták létre a Messa di Voce együttest, amely barokk hangszeres kamarazenét játszott, és az 1970-es években több lemezfelvételt készített. Amikor a hannoveri régi zenei stúdióból már egész sor jól képzett tanítványa került ki, velük együtt alapította 1981-ben a Capella Agostino Steffani (CAS) zenekart, amellyel számos koncertet adtak, és lemezfelvételeket készítettek. Jellemző volt rájuk, hogy „mindig olyan odaadással és intenzitással zenéltek, mintha minden koncerten újból bizonyítani akarnák a historikus előadásmód létezésének jogosultságát”.[8] 1989-ben meghívást kaptak, hogy a Hannoveri Operaház fennállásának 300. évfordulóján ismét előadják az első ott bemutatott operát, Agostino Steffani művét, amely III. (Oroszlán) Henrik szász hercegről szól (Enrico Leone). A művet az egész évadban telt ház előtt játszották. Miután 1996-ban Rovátkay Lajos lemondott az együttes vezetéséről, az új nevet vett föl (Hannoversche Hofkapelle), és repertoárját is kibővítette a klasszikus és romantikus operák, oratóriumok felé.
Agostino Steffani zenéjének életre keltése és életben tartása indította Rovátkay Lajost arra, hogy kezdeményezze a Forum Agostino Steffani rendezvénysorozatot, egy „folytatólagos művelődési projektet”, amely 2014-től minden év szeptemberében kerül megrendezésre Hannoverben, azzal a céllal, hogy a korabeli zenét és történelmet koncertekkel, színházi előadásokkal, multimédiás eseményekkel, előadásokkal, szemináriumokkal, tudományos ülésekkel és műhelykonferenciákkal mutassa meg. Kezdetben maga volt a művészeti vezetője, majd ezt a feladatot 2021-ben átadta Bernward Lohrnak.
Siri Sohns furulyaművésznő, a hannoveri főiskola furulya professzora, akinek apja, Kurt Sohns(wd) szintén festőmész volt Hannoverben, 1963-ban ment férjhez Rovátkay Lajoshoz. Két fiuk született. Az idősebb, Adrian Rovatkay(wd) szüleihez hasonlóan a zenei pályát választotta, és a történeti fafúvós hangszerek (fagott, dulcián, csákány) szakértője lett.
Musica Italiana Concertata (Sonaten, Canzonen und Sinfonien des Italienischen Frühbarock) / Ensemble Messa di Voce, dir. Rovátkay Lajos, Aulos, 1977
Musik aus der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel: Instrumentalmusik des Früh- und Spätbarock / Ensemble Messa di Voce, dir. Lajos Rovatkay, Camerata, 1981
Johann Joseph Fux: Sonate E Sinfonie (Viennese pre-Classical) / Capella Agostino Steffani, dir. Lajos Rovátkay, / EMI 1981; Virgin Veritas 1996
Agostino Steffani: Enrico Leone / Heinrich der Löwe, Festoper zur Eröffnung des neuen Schloßopernhauses Hannover 1689 / Vokalensemble des Studios für alte Musik, Capella Agostini Steffani, dir. Lajos Rovátkay, Calig, 1986
Antonio Caldara: Missa Sanctorum Cosmae et Damiani. – Franz Ignaz Anton Tuma: 2 Sonate Da Chiesa (Viennese pre-Classical) / Westfälische Kantorei, Capella Agostino Steffani, dir. Lajos Rovatkay, EMI 1991; Virgin Veritas 1999
Music at the Hanoverian Court / Musik am Hannoverschen Hofe 1680–1710 / Capella Agostino Steffani, dir. Lajos Rovatkay, EMI 1992; Virgin Veritas, 1996
Giovanni Battista Pergolesi: Stabat Mater; Antonio Vivaldi: Sonata Al S. Sepolcro; Antonio Caldara: Stabat Mater / Monika Frimmer, Gloria Banditelli, Gerd Türk, Peter Frank, Westfälische Kantorei, Capella Agostino Steffani, dir. Lajos Rovátkay, EMI 1994
Matthias Georg Monn: Sinfonie & Concerti (Viennese pre-Classical) / Capella Agostino Steffani, dir. Lajos Rovátkay, Erato, 2000
Csakan & Biedermeier / Siri Rovatkay-Sohns (csákány), Lajos Rovatkay (Tafelklavier), 2008
Gregor Joseph Werner, [Vol. 1], Salve Reginas & Pastorellas / Magdalene Harer, Johannes Euler, Georg Poplutz, Markus Flaig, la festa musicale, dir. Rovátkay Lajos, Audite, 2020
Gregor Joseph Werner, Vol. 2, Requiem / Magdalene Harer, Anne Bierwirth, Tobias Hunger, Markus Flaig, Voktett Hannover, la festa musicale, dir. Rovátkay Lajos, Audite, 2022
Gregor Joseph Werner, Vol. 3, Masses and Motets – Magdalene Harer, Anne Bierwirth, Tobias Hunger, Markus Flaig, Voktett Hannover, la festa musicale, dir. Rovátkay Lajos, Audite, 2023
Írásai
Rovátkay Lajos (2004). „A régizene magyarországi prófétája: Emléksorok Hammerschlag János (1885-1954) halálának ötvenedik évfordulójára”. Magyar Zene42 (2), 185-201. o. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
Rovátkay Lajos (2005). „Georg Joseph Werner (1693-1766) g-moll Requiemjének rejtett üzenete: Adalékok a 18. századi bécsi zenei nyelv újravizsgálatához”. Magyar Zene43 (4), 405-433. o. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
Rovátkay Lajos (2006). „Gárdonyi Zoltán: Emlékek és reflexiók”. Magyar Zene44 (3), 251-254. o. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
Rovátkay Lajos (2010). „Battaglia és népdal: Expedíció a 17. századi hangszeres zene egy ismeretlen területére – ungaresca-exkurzussal”. Magyar Zene47 (2), 121-148. o. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
↑Lempfrid 1992 „Hier wird immer noch mit einer Hingabe und Intensität musiziert, als gelte es, in jedem Konzert aufs Neue die Existenzberechtigung der historischen Aufführungspraxis unter Beweis zu stellen.”
↑Aufbruch 2003:Aufbruch Alte Musik: 30 Jahre „Studio für Alte Musik“ an der Hochschule für Musik und Theater Hannover, 15 Jahre „Capella Agostino Steffani“, zum 70. Geburtstag von Prof. Lajos Rovatkay. Hahn, Hannover (2003. január 11.). ISBN 3-7752-6122-2. Hozzáférés ideje: 2023. december 22.
↑Rovátkay 2004: Rovátkay Lajos (május). „A régizene magyarországi prófétája: Emléksorok Hammerschlag János (1885-1954) halálának ötvenedik évfordulójára”. Magyar Zene42 (2), 188. o. (Hozzáférés: 2023. december 22.)
.JPG)
