Édesapja Rotter József honvédkapitány volt s mint ilyen végigküzdötte az 1848—49-es szabadságharcot, melynek végén a harcmezőn kapott sebeiben meghalt. Özvegye, Kapronczay Anna, három leány és egy fiúgyermekével maradt hátra. Kassán egy jótékonycélú műkedvelő előadáson a hat éves Irma, táncával hallatlan föltűnést keltett. Az előadást a kassai arisztokrácia rendezte és a táncok betanítására Bécsből hozatták el Mayer akkori híres táncmestert. Ennek a táncmesternek a tanácsára Kassa előkelőségei gyűjtést indítottak és a saját költségükön fölküldték Rotter Irmát Pestre, a Nemzeti Színház tánckarába, ahol neveltetéséről és taníttatásáról gondoskodtak. A fiatal növendék tizennégy esztendős korában Camipilli balletmester vezetése alatt már a Nemzeti Színház első táncosnője volt. Első önálló szerepe Verdi Guzmann Johannájának Négy évszak balletjében volt 1856. október 7-én, a tavaszt személyesítette meg. 1865-ben a bécsi udvari operához hívták meg, onnan azonban egyre hazavágyott és Radnótfáy Nagy Sámuel intendáns meghívására 1869-ben ismét visszaszerződött Pestre és január 12-én fellépett a Don Carlosban és nemsokára a legnagyobb diadalait aratta, itt 1879. március 29-én mint Sylvia (Delibes-Campilli) búcsúzott. 1885 szeptember 27-én Budapesten ment férjhez Peterdy Lajoshoz,[5][6] a Magyar Földhitel Intézet osztályfőnökéhez és a Magyar Színház Részvénytársaság elnökéhez, akivel halála napjáig boldog házasságban élt. Halálát agyguta okozta. A főváros díszsírhelyet adományozott a művésznőnek a Kerepesi úti temetőben, ahol a sírt a mellszobra díszíti.
