Ápolói végzettséget szerzett. 1960-ban Gabonba települt, és az édesapja által Lambarénében alapított kórházban dolgozott. Schweitzer halála után ő irányította a kórház adminisztratív ügyeit egészen 1970-ig.[7] Ott ismerkedett meg második férjével, David C. Miller amerikai orvossal,[8]
aki a kórházban gyógyított. Rhena Schweitzer dokumentumfilmet készített a kórház munkájáról, amelynek megtekintése ma is ajánlott Németországban a vallási oktatásban.[9]
Humanitárius tevékenysége
A Miller házaspár számos országban végzett humanitárius tevékenységet. Indiában, Vietnámban, Bangladesben, Nigériában, Jemenben és Egyiptomban egészségügyi projektekben vettek részt. Rhena Schweitzer a hatvanas évek végén, a nigériai polgárháború idején, biafrai ibo etnikumú gyermekeket fogadott be a kórházba, és amikor a kórház megtelt, húsz gyermek talált menedéket saját házában. Erről a The New York Times is beszámolt 1968-ban.[7] 1984-ben Dr. Harold Robles-szal megalapította az Albert Schweitzer Institute for the Humanities intézetet, melynek központját később áthelyezték a Quinnipiac Egyetemre (Quinnipiac University Hamden, Connecticut). [10] 1990-ben létrehozták az Élet tisztelete díjat, mellyel Albert Schweitzer etikájának szellemében végzett humanitárius tevékenységet tüntetik ki. Az édesapja nevét viselő szervezetek nagyköveteként tevékenykedett élete végéig. 2001-ben látogatást tett Kamerunban a Fobang Alapítványnál.[11]
Irodalom
Die Jahre vor Lambarene - Briefe 1902-1912. Hrsg. von Rhena Schweitzer-Miller und Gustav Woytt, 1992, C.H.Beck, ISBN 978-3-406-36788-5
Albert Schweitzer in seinem Urwaldhospital in Afrika (Kurzfassung) von Rhena Eckert-Schweitzer, BRD 1965. Dokumentumfilm
My father, Albert Schweitzer. Publiziert von Miriam Devine, Saturday Evening Post, 1994
