Nyitra vármegyéből Pestre származott nemes családban született. Édesapja Rexa Pál (Csejte, 1834 – Csejte, 1898. december 18.) jogtudor, ügyvéd, földbirtokos; édesanyja Peregriny Gizella volt. A család sokáig a Deák téri evangélikus iskola első emeletén lakott; a gyermek Rexa Dezső ablaka a mai Szomory Dezső térre nézett. A lakás alatti iskolában kezdte meg tanulmányait, ám az első osztály végén vörhennyel súlyosan megbetegedett, és jobb fülére meg is süketült.
Eleinte meglehetősen rossz tanuló volt, majd némelyes jogi tanulmányok után megkomolyodva még mindig Budapesten elvégezte a kereskedelmi akadémiát – időközben, 1899. szeptember 18-án a Fejér megyeiCecén feleségül vette Szerényi Adrienne-t – és 1902-ben kezelő szakvizsgát tett az Országos Levéltárban. Ekkor már jó ideje jelentek meg regényei, elbeszélései, a levéltári kutatás iránti érdeklődése azonban csak akadémiai tanulmányai közben támadt fel.
Első munkahelye Alsókubinban, Árva vármegye, levéltárában volt 1902. szeptember 8-tól. 1910 szeptemberétől Székesfehérváron Fejér, majd 1919. november 1-től nyugdíjazásáig, 1937. szeptember 30-ig Budapesten Pest vármegye levéltárosa volt. Első, a levéltárban kutatók munkáját segítő gyűjteményeit saját költségén jelentette meg.
Az első világháborúbanzászlós rendfokozattal haditudósítóként vett részt (44. születésnapján kellett bevonulnia). A trianoni béke családját (s így őt is) megfosztotta vagyonától; ezután levéltárosként kapott jövedelméből kellett megélnie. Az 1920-as évek második felében kollégájával és munkatársával, Gorzó Jánossal rendezte, selejtezte és költöztette Pest vármegye levéltárát — ezt a munkájukat máig példaértékűnek tartják. Gorzó János: Vecsés nagyközség története című könyvéhez (1938) előszót is írt.
A kutatómunkát nyugdíjas éveiben sem hagyta abba, de a felszabadulás után az eredményeit összesítő írások megjelentetését rendszeresen elutasították; egy posztumusz válogatása[4] csak 2012-ben jelent meg. Halálát tüdőverőér-elzáródás okozta.
Munkássága
Sajtó alá rendezte Fáy, Gvadányi, Kazinczy, Petőfi, Széchenyi kevésbé ismert műveit. Sokat foglalkozott színháztörténettel, Budapest múltjával, könyvritkaságokkal. Irodalmi tevékenysége sokrétű volt: írt verseket, elbeszéléseket, regényt, színdarabot. Külföldi írókat fordított. Írásait anekdotázó, kellemes stílus jellemzi. Elkezdte összegyűjteni a vármegyei levéltárakban őrzött címeres leveleket, de ezt nem fejezte be.
Kulcsfontosságú szerepe volt Báthori Erzsébet alakjának befeketítésében, ugyanis a legszörnyűbb vád a vérben fürdéséről, az az eredeti nyomozás és kínvallatás során soha nem hangzott el, Rexa Dezső alapozta meg a rémtörténet terjedését, amikor Árva vármegye levéltárosaként kutatta az esetet. Véleménye szerint Nádasdyné szadista elmebeteg volt, s úgy tartotta, ha betegsége előbb válik közismertté, a szadizmus neve ma bátorizmus lenne.[5][6]
Gyulay Sándor, Rexa Dezső, Szathmáry István (szerk).: Vasvármegye és Szombathely megyei város általános ismertetője és címtára (Budapest, 1931)
Kazinczy Napóleon és Mária Lujza menyegzőjére; Kner Ny., Gyoma, 1932
Somogy vármegye és Kaposvár megyei jogú város általános ismertetője és címtára (Budapest, 1932)
Dunamenti nyaralóhelyek; Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatal, Bp., 1934 (Magyar városok monográfiája)
Tabán. Emlékezés egy eltűnt városrészről; Egyetemi Ny., Bp., 1934
A kisbírótól a vicispánig és vissza. Miegymás a nemes vármegye portájáról; gyűjt. Rexa Dezső, Gyöngyösi István Társaság, Cegléd, 1936 (A Vármegyei Tisztviselők Irodalmi és Művészeti Gyöngyösi István Társaságának kiadványa; Rexa Dezső közigazgatási anekdotái)
Hódolat Kölcsey emlékének; Gyöngyösi István Társaság, Bp., 1938 (A Vármegyei Tisztviselők Irodalmi és Művészeti Gyöngyösi István Társaságának kiadványa)
