Reményi Zsuzsa, később Susana Remeny (Budapest, 1928. január 1. – Toronto, 2020. április 11.) magyar-kanadai hárfaművész, a Reményi hangszerész család tagja, a szegedi Zeneakadémia és a Royal Conservatory of Music hárfatanára, 1981 és 2000 között az American Harp Society (Amerikai Hárfaszövetség) torontói osztályának elnöke.
1951 és 1954 között tanított a szegedi Zeneakadémián. 1952-től 1956-os emigrálásáig a Magyar Állami Operettzenekar hárfása volt.
Férjével, dr. Haraszthy Dénes szülész-nőgyógyász orvossal az 1956-os forradalom idején Kanadába emigrált. Charlottetownban, Winnipegben, majd Torontóban éltek. Első, rozoga hárfáját apácáktól kapta. Az újonnan megnyílt O'Keefe Központ hárfása lett, és gyakran szerepelt a CBC rádióban, kamaraegyüttesekben és szólóesteken, emigráns rendezvényeken. Különösen jó kapcsolata alakult ki az 1964-ben emigrált Polgár Tibor (1907–1993) zeneszerzővel és karmesterrel, akinek kedves hangszere volt a hárfa, és jól ismerte azt, mivel Magyarországon Revere Gyula és Bleier Lili hárfásokkal szorosan együttműködött.[3] Polgár számos eredeti művet, hárfaátiratot és feldolgozást dedikált neki.[4][5][6]
Marcel Grandjany (1891–1975), a New York-i Juilliard School professzora magántanulónak fogadta, és életre szóló barátságot kötöttek.
1968-ban elvált férjétől. Caracasba települt édesanyjához és mostohaapjához, ahol a venezuelai Nemzeti Kulturális Intézet állandó vendégművésze lett. Koncertezett Venezuelában, Kolumbiában, több karibi szigeten és a venezuelai televízióban. 1971-ben vendégszólistának hívták az American Harp Conference-re, amelyet a bloomingtoni Indianai Egyetemen rendeztek.
Édesanyja halála után, 1973-ban visszatelepült Torontóba. A Royal Conservatory of Music (Királyi Zenei Konzervatórium) hárfatanszékének a vezetője lett. 85 éves koráig tanított itt. Szóló- és kamarazenei pályafutását is folytatta, játszott Fülöp hercegnek is.
1981 és 2000 között az American Harp Society (Amerikai Hárfaszövetség) torontói osztályának az elnöke, valamint a Harp Congress of the World (Hárfa Világkongresszus) kanadai tudósítója volt.
A CBC-nél felvétel készítése közben ismerte meg második férjét, Tom Prentice hangmérnököt, akivel 1974-ben kötöttek házasságot. Férje által lett tag az Armour Heights Presbiteriánus Egyházban, és a torontói Cricket, Skating and Curling Clubnak.
A budapesti Zeneakadémián 2002-ben Arany Diplomát, 2012-ben Gyémánt Diplomát kapott.
2006-ban az American Harp Society koncerttel tisztelte meg, és emlékplakettet adományozott neki sokéves munkája elismeréseként.
Életrajzát The Tumbling Angel (Bukfencező angyal) címmel írta meg.[7]
Felvételei
Candelight & Dine. Susana And Her Golden Harp, Remy Records – ST-55822-24
