Regát

Regát a mai Románián belül

A Román Királyság területe 1881 és 1913 között

A mai Románia történelmi régiói

A Regát Moldva, Havasalföld és Dobrudzsa történelmi régiók erdélyi magyarok által használt gyűjtőneve,^[1][2] a Román Királyság 1881–1913 közötti területe, a mai Románia Kárpátokon túli része (kivéve Dél-Bukovina). Másik nevei: Órománia^[3] vagy Ókirályság.^[4] A regat román szó, magyar jelentése „királyság”.

A Román Királyság neve 1866–1878 között „Havasalföld és Moldva Egyesült Fejedelemségeinek Királysága” (Regatul Principatelor Unite a Țării Românești și al Moldovei) volt. A krími háborút lezáró párizsi békeszerződést(wd) követően alakult meg, amikor az Oszmán Birodalomtól függetlenné vált Havasalföld és Moldva ad hoc gyűlései(wd) megszavazták Alexandru Ioan Cuza fejedelemmé választását, azaz a de facto egyesülést.^[5] A Regát tehát ennek az egyesülésnek az eredménye; ezt követte a román függetlenségi háború(wd), amely Észak-Dobrudzsa(wd) bekebelezésével és Besszarábia déli részének orosz fennhatóság alá kerülésével zárult 1878-ban.^[6] A Román Királyságot 1881-ben kiáltották ki, Dél-Dobrudzsa pedig a második Balkán-háború folytán 1913-ban lett része az országnak.^[7]

Az 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával. Ezt – mint az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlasztásának prekoncepciójával egybevágó, időközben status quo szintjére emelkedő követelést – 1920-ban az antant hatalmak a trianoni békeszerződéssel jóváhagyták.^[8] A Regát gyakorlatilag már a nagygyűlés napján egyesült Erdéllyel, amelyet a román hadsereg inváziója biztosított, és ezzel jött létre az úgynevezett Nagy-Románia(wd)^[9]

További információk

• Szabó Lajos: "Se országod, se hazád". Utazás regátbeli magyarok között; Sylvester Ny., Bp., 1937 (Kálvin könyvtár)
• Nagy Sándor: A regáti magyarság. Tanulmány a havasalföldi és moldvai szórványmagyarságról; sajtó alá rend., bev., jegyz. Sz. Nagy Csaba, utószó Demény Lajos; Zé–Kalota, Sopron–Kolozsvár, 2000 (Bethlen-könyvek)
• Németh László: Magyarok Romániában. Az útirajz és a vita; szerk., előszó, jegyz. Nagy Pál; Mentor, Marosvásárhely, 2001
• Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában; Magyarságkutató Intézet, Bp., 2021 (A Magyarságkutató Intézet kiadványai)

Jegyzetek

1. Seres Attila – Dömötörfi Tibor: Magyar iskolakérdés Brailában a két világháború között. Magyar Kisebbség, XV. évf. 3–4. sz. (2010)
2. Molnár Gusztáv: Az erdélyi kérdés - Választási geográfia. Beszélő, V. évf. 9–10. sz. (2000)
3. Hajdú-Moharos József, Probáld Ferenc: Románia. In Európa regionális földrajza 2. Társadalomföldrajz. Szerk. Probáld Ferenc. budapest: ELTE Eötvös. 2014.  ^{[halott link]}
4. Magyar katolikus lexikon XI. (Pob–Sep). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2006.  
5. 24 ianuarie - Ziua Unirii Principatelor Române - Documentar. www.hotnews.ro (2021. január 24.) (Hozzáférés: 2021. március 6.)
6. Reminiscences of the King of Romania. Edited from the original with an Introduction by Sidney Whitman. New York and London: Harper& Brothers. 1899. 15–20. o.  
7. Blagoveszt Nyagulov: A romániai bolgár kisebbség múltja és jelene. Korunk, (2005. január)
8. Nagy Lajos: A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában. Kolozsvár: Minerva–Erdélyi Tudományos Intézet. 1944.  
9. Varga László: Nagyrománia kialakulása]. Korunk, IX. évf. 12. sz. (1934. december)