Rédei Károly, Radanovics (Kiskanizsa, 1932. április 11. – 2008. augusztus 17.) nyelvész, az MTA tagja. Két gyermek (Ágnes és Károly) apja.
Elsősorban a permi (különösen a zürjén) és az obi-ugor nyelveket kutatta. Etimológiai munkássága különösen jelentős volt, a Nyelvtudományi Közleményekben több mint 330 etimológiát publikált. Munkássága során különös hangsúlyt fektetett a nyelvek közti érintkezések (közöttük a finnugor nyelvek szétválásuk utáni érintkezésének) vizsgálatára.
1951-ben érettségizett a nagykanizsai piarista gimnáziumban. 1951 és 1955 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult magyar nyelvet és irodalmat, illetve finnugor nyelvészetet. 1955 és 1960 között Lakó György aspiránsa, ekkor írta meg kandidátusi értekezését a zürjén és a votják nyelv névutóiról. 1957 őszén osztják anyagot gyűjtött Leningrádban. 1960-tól az MTA Nyelvtudományi Intézete Finnugor osztályának munkatársa, részt vesz A magyar szókészlet finnugor elemei (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1978) c. etimológiai szótár munkálataiban, társszerkesztő. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának uráli, finnugor és ugor eredetű címszavai is nagyrészt az ő munkái alapján készültek. 1961 és 1973 között a Nyelvtudományi Közlemények technikai szerkesztője volt. 1964-ben Zürjénföldön kutat, Leningrádban kazimi osztják szövegeket jegyzett le. 1967-ben megvédte akadémiai doktori értekezését a vogul nyelv zürjén jövevényszavairól. 1967-től 1974-ig a Finnugor osztály vezetője volt. 1971-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki. 1974-től nyugdíjba vonulásáig a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetének rendes egyetemi tanára volt. 1974 és 1985 között a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőjeként dolgozott. A hetvenes és nyolcvanas években főszerkesztőként az Uralisches Etymologisches Wörterbuch (Akadémiai Kiadó – Otto Harrassowitz, Budapest – Wiesbaden, 1988) munkálatait vezette. 1987-ben és 1988-ban a Nyelvtudományi Társaság elnökének tisztségét töltötte be. 1990-ben az MTA külső tagjává választották.