Első említése 1462-ből maradt fenn, villa Flosawe néven. Mai neve először 1532-ben tűnt föl: Poyan. A szláv eredetű román poiană szó 'havasi tisztás'-t jelent. Német neve a Fluss 'folyóvíz' és az Au 'berek' szavak összetétele.
A 19. század második felében sok polyáni Dobrudzsába települt, 1940-ben még 176 polyáni születésű egyén lakott a tartományban.[3] A század utolsó negyedében és a 20. század elején a juhászat hanyatlott, de egyike volt azon falvaknak, ahol nem hagytak fel a transzhumálással. A két világháború között új lendületet kapott az ágazat és Polyán Románia juhtartó központja lett. Itt működött a Romániai Juhászok Egyesületének székhelye és itt adták ki a Stâna ('Esztena') című folyóiratot. 1941-ben 590 hektáros határának 59%-a volt erdő és 10%-a legelő, mégis kiemelkedően sok, 80 ezer juhot tartott.
A Ceaușescu-korszakban újra felvirágzott a transzhumálás. A juhosgazdák kb. egyharmada nyájait a Bánátban, a Duna-deltában és Călărași megyében legeltette. A polyániak többsége az 1960-as évektől papíron a síkvidéki falvak termelőszövetkezeteinek alkalmazottja lett. Gyapjúért és sajtért cserébe saját nyájukat is a közös nyájjal együtt legeltették. Gyakran ellenőrizhetetlen módon „privatizálták” a kollektívek vagyonát és húztak hasznot azok nyájaiból. A tiszta gyapjút és a tenyészkosokat az állam vásárolta fel – a gyapjúból Nagydisznódon szőnyegeket készítettek. Az 1980-as években a falu lakóinak gazdagságáról legendák szóltak. Vagyonukból hivalkodó, palota külsejű házakat építettek maguknak.
Az állami megrendelések 1989 után megszűntek, az akkori 1100 juhászból mára alig 200 maradt. A polyániak Románia-szerte sajtot árusítanak a vásárokban.
Lakossága
1786-ban 2198 lakosa volt.
1850-ben 4076 lakosából 3989 román és 85 roma nemzetiségű; 4075 ortodox vallású volt.
2002-ben 2799 lakosából 2782 volt román és 15 roma nemzetiségű; 2746 ortodox és 51 baptista vallású.
Látnivalók
Az ún. „hegyi”, temetővel körülvett ortodox fatemplom 1766-ban épült. Hajóját egy Simion Oprovici nevű craiovai mester, apszisát egy Constantin nevű festő festette ki 1770-ben.
↑D. Șandru: Mocanii în Dobrogea (București, 1946), 112. o.
Források
Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985
Michael Stewart – Răzvan Stan: Collectivization and Resistance in the Shepherding Village of Poiana Sibiului (Sibiu Region). In Constantin Iordachi – Dorin Dobrincu Eds.: Transforming Peasants, Property and Power. The Collectivization of Agriculture in Romania 1949–1962. Budapest – New York, 2009, 251–274.
.jpg)
.svg){kind=small}
