Apai nagyapja Itáliából Pestre települt nyomdász volt, kinek fia, id. Ede folytatta a szakmát, mellette lelkes amatőr színjátszó volt, szép énekhanggal. Anyja Engeszer Emilia, Engeszer József pesti egyházkarnagy és zeneszerző lánya, kétgyermekes özvegy. Összesen hét gyermekük lett. A házi muzsikálás, polgári családhoz illően, mindennapos volt a Poldini családban.
Tanulmányai befejeztével zongoristaként turnézott. Zeneszerzőként első feltűnést keltő műve az 1892-ben bemutatott Ébresztő című férfikar Bajza József versére. Két évvel később volt első színpadi próbálkozása, az Északi fény című egyfelvonásos balett. A szövegkönyv (Victor Léon) már a maga korában is olyan nevetséges volt (Grönlandon [!] táncoló eszkimók, jegesmedvék stb.), hogy a harmadik előadás után lekerült a műsorról. Több sikere volt az ezután bemutatott meseoperáival.
1908-tól Svájcban élt. Zeneszerzőként legnagyobb sikerét színpadi műveivel aratta.
Albert István: Születésének 125. évfordulóján – Poldini Edére emlékezünk in Operaélet 3. évf. (1994) 4. szám. pp. 4–5.
Balassa Imre–Gál György Sándor: Operák könyve. Átd. bőv. új kiad. Budapest, 1971. Zeneműkiadó pp. 736–737.
Boros Attila: A Farsangi lakodalom Debrecenben in Operaélet 10. évf. (2001) 1. szám pp. 6-7.
Cenner Mihály: Emlékezés Poldini Edére in Operaélet 6. évf. (1997) 3. szám pp. 6–7.
Pónyai Gyöngyi: A klasszikus balettművészet magyarországi történetéből. Budapest, 2009. Planétás K. – Magyar Táncművészeti Főiskola. pp. 70–71 ISBN 978 9639414150
A százéves Operaház válogatott iratai. Szerk. Dés Mihály Km. Valkó Arisztid, Staud Géza. Magyar Színházi Intézet, 1984 ISBN 963-7601-85-6
