8 éves korában kezdett zongorázni. Klasszikus zenét Péterffy Máriától, jazzt édesapjától tanult. 1973-ban, még 14 éves kora előtt vendéghallgatóként vették fel a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazztanszakára, ahol tovább tanult 1977 és 1980 között. Tanárai Gonda János és Szakcsi Lakatos Béla voltak. Gonda János az 1965-ben indult tanszak egyik legnagyobb tehetségének tartotta Pleszkánt.[2] Tizenegy éves korában a rádióból felvette Oscar Peterson budapesti koncertjének felvételét. Peterson nagy hatással volt Pleszkánra, akit gyakran neveztek "a magyar Oscar Petersonnak".[3] Csodagyerekként hirdették, amikor 17 éves korában részt vett a finnországi Pori Jazz fesztiválon.
A jazz mellett más műfajokban is játszott: 1978 – 1979-ben Pleszkán a Láma együttes tagja volt; kísérte Soltész Rezsőt és Bontovics Katit is; zongorázott a GM 49 1985-ös Digitális Majális című lemezén.[4] Főleg megélhetési okokból sokat játszott („vendéglátózott”) Svájcban, de az 1990-es években gyakran itthon is fellépett.
A Pleszkán trió
Az 1980-as évek elején megalakította saját zenekarát, a Pleszkán Triót, Németh Tamás dobossal és Gayer Ferenc bőgőssel. 1985-ben Gonda Jánossal és Kruza Richárddal közösen készített lemezt. 1995-ben jelent meg Fingerprints címmel első saját albuma, amelyen ismert számok feldolgozásai, valamint saját szerzeményei hallhatók. Az 1996-os Second Step kizárólag Pleszkán saját szerzeményeit tartalmazta. Az album elkészítésében Hárs Viktor (bőgő) és Sramkó János (dob) működött közre. A Pleszkán trió sikerrel debütált a 2005-ös Sziget Fesztiválon. Új triójában fúvós- és ütőhangszeres partnereivel merőben új irányokat nyitott, eredeti szerzeményekből álló, műfajokon túli zenéjével.[5]
Halála
Megdöbbentő módon, 79 késszúrással öngyilkosságot követett el 2011 februárjában.[6]
Díjai, elismerései
a Ki mit tud? vetélkedőben a szólóhangszer kategóriában első díj (1977)
Kaliszban (Lengyelország) a nemzetközi jazz-zongorista versenyen II. díj és a sajtó különdíja (1978)
