A caeni jezsuita-kollégiumban tanult, 1652-ben elkísérte tanítóját, Samuel Bochart-t a svéd udvarba, nemsokára aztán visszatért Caenbe, 1668–70-ben Párizsban volt, aztán Bossuet-vel együtt a dauphin tanítója lett («in usum Delphini» számos könyvet írt). 1674-ben a Francia Akadémia tagjává választották. 1678-ban Aunay-sur-Odonban a Notre-Dame-d’Auney ciszterci kolostor apátja, 1685-ben Soissons, 1689-ben Avranches püspöke, 1699-ben Saint-André-sur-Orne-ban a Saint-Étienne de Fontenay bencés kolostor apátja lett.
Művei
A karteziánus filozófia felülvizsgálata, 1723
Commentaria Origenis (Rouen, 1688, 2 kötet)
Demostratio evangelica (Párizs, 1679)
Censura philosophiae Cartesianae (uo. 1689 és 1694, e művében a cartsianizmus ellen lép fel)
Alnetanae questiones de concordia rationis et fidei (Caen, 1690)
Mémoires pour servir à l'histoire du Cartésianisme (Párizs 1692, 1711)
Sur diverses matières de religion et de philosophie (uo. 1712, 2 kötet)
Traité de la faiblesse de l'esprit (Amszterdam, 1723)
Carmina latina et graeca (Utrecht, 1664, e művet Huet tudomása nélkül nyomták ki; teljesebben Páris 1709 és 1728 jelent meg)
Sur l'origine des romans (uo. 1670 és más ízben)
De la situation du paradis terrestre (uo. 1691)
Origines de Caen (uo. 1702, Rouen, 1706)
Diane de Castro (regény, Párizs, 1728)
Huetina ou pensées diverses de H. (kiadta Olivet, uo. 1722)
Hueti commentarius de rebus ad eum pertinentibus (önéletrajz, Hága, 1713, Amszterdam, 1718, Lipcse 1719; franc. ford. Nisard: Mémoires de H., Párizs, 1853)
,_RP-P-BI-7523.jpg)
