A Penelope superciliaris a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a hokkófélék (Cracidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1815-ben.[3]
Alfajai
- Penelope superciliaris jacupemba Spix, 1825
- Penelope superciliaris major W. Bertoni, 1901
- Penelope superciliaris superciliaris Temminck, 1815[2]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, szavannák és cserjések, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 55–73 centiméter, hím testtömege 950–1150 gramm, a tojóé 750–880 gramm.[3]
Életmódja
Gyümölcsökkel táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Külső hivatkozások
