A Peking–Sanghaj-vasútvonal (Ismert még mint Jinghu railway (egyszerűsített kínai írással: 京沪铁路; tradicionális kínai írással: 京滬鐵路; pinjin: Jīnghù tiĕlù) egy részben kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított hagyományos vasútvonalKínábanPeking és Sanghaj között. A vonal hossza 1462 km, mely összekapcsolja az ország két legnagyobb városát. A leggyorsabb járatok a két város közötti utat megállás nélkül 10 óra alatt teszik meg. A vonalat teljes hosszában 1968-ban adták át.[1] Napjainkban Kína egyik legforgalmasabb és legfontosabb vasúti korridora. Peking és Tiencsin között kétvágányú, Tiencsin és Sanghaj között háromvágányú a pálya. 2011. június 30-án megnyílt az új nagysebességű vonal a két város között, így a személyszállításban a jelentősége csökkent.
Története
A vasútvonal három részletben épült meg. Az első rész Peking és Tiencsin között még 1910 előtt megépült. A második szakasz Tiencsin és Pukou között keresztezi a Jangce folyót. Itt a híd 1968-as felépüléséig kompok szállították át a vonatokat. A harmadik szakasz Nanking és Sanghaj között 1905 és 1908 között épült meg. 1927 és 1949 között, míg Kína fővárosa Nanjing volt, ezt a szakaszt hívták Jinghu vasútnak. Miután megépült a híd, a három szakasz eggyé vált, majd az egészet átnevezték a jelenlegi nevére.
Kapcsolódó vonalak
A vasútvonal az alábbi egyéb vasútvonalakkal áll kapcsolatban:
Pekingi föld alatti várost keresztező vasútvonal (Peking Főpályaudvar)
Peking–Harbin-vasútvonal (Peking Déli pályaudvar, Peking Főpályaudvar)
