Szabó családban született. A középiskolát szülővárosában a Gépészmérnöki Ipari Iskolában végezte. 1959 és 1964 között a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán végzett. Mérnökként dolgozott, majd 1968-től 1971-ig a Matičné čítanie magazin szerkesztője volt, ahonnan a Csehszlovákia megszállása után elbocsátották.
Kizárták az Írók Szövetségéből és ezáltal a hivatalos kulturális életből, és gyakorlatilag nem engedték meg, hogy közzétegye a műveit. Csak 1986-ban, a 15 éves közzétételi tilalom után jelent meg a neve a Romboid irodalmi folyóiratban, amely kiadta novelláját.[3] 1989-ben teniszpálya-karbantartóként, raktárkezelőként és villamosmérnökként dolgozott. A Besztercebányai Szlovák Rádióban az irodalmi szerkesztőség szerkesztőjeként dolgozott. 2008. augusztus 15-én halt meg Besztercebányán.
Művei
Próza
Dokumenty o výhľadoch (1966) Dokumentumok a kilátásokról (az év legjobb debütálójaként a Krask-díjat kapta)
Okultizmus (novellák, 1968) Okkultizmus
Chliev a hry (prózagyűjtemény, 1990) Pajta és játékok
Pereat (1991)
Párenie samotárov (1993) Magányos páros
Oči kuričove (1996) A fűtő szeme
Chlieb a kry (prózagyűjtemény, 1996) Kenyér és fagylalt
Hore pupkom, pupkom sveta (1998) Fel, a világ ködökére
Bystrica v… tom (2000)
Memoáre medeného mesta (2006) Rézvárosi emlékművek
Esszék
Lunetárium (2001)
Tévéjátékok
Nedobytný hrad (mesejáték, 1973) Bevehetetlen kastély
Díjai, elismerései
Dokumentumok a kilátásokról című debütáló könyvéért az Ivan Krasko-díjat kapta (1966)
Az irodalmi munkásságáért megkapta a Tatarka Dominika-díjat (1999)[3]
Jegyzetek
↑ abBnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pavel Hrúz című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Pavel Hrúz Irodalmi Információs Központ (szlovákul)
