Paul Simon (zenész)

„Paul Simon” lehetséges további jelentéseiről lásd: Paul Simon (egyértelműsítő lap).

Paul Simon
9:30 Club, Washington, 2011. május
Életrajzi adatok
Születési név	Paul Frederic Simon
Álnév	Jerry Landis True Taylor Paul Kane
Született	1941. október 13. (83 éves) Newark
Házastársa	Peggy Harper Carrie Fisher Edie Brickell
Élettárs	Kathleen Mary Chitty (1964 – nem ismert)[1] Shelley Duvall
Gyermekei	Harper Simon Adrian Edward Simon Lulu Simon Gabriel Elijah Simon
Szülei	Belle Simon
Iskolái	Queens College (1959–1963, angol irodalom) Brooklyn Law School (1963–1964, not completed) Forest Hills High School (–1958, érettségi bizonyítvány az USA-ban és Kanadában)
Pályafutás
Műfajok	Rock Folk
Aktív évek	1957–
Hangszer	basszusgitár énekhang gitár
Hang	tenor
Díjak	Grammy Lifetime Achievement Award Polar Music Prize (2012) főműsoridős Emmy-díj MusiCares Person of the Year (2001) Rock and Roll Hall of Fame (2001) Kennedy Center Honors Gershwin Prize (2007) Johnny Mercer Award (1998) American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja CASBY Award Ellis Island Medal of Honor
Tevékenység	énekes dalszerző zenei rendező énekes-dalszerző zeneszerző színész gitáros filmszínész televíziós színész előadóművész
Kiadók	Big Records, Columbia
IPI-névazonosító	00028781364
Paul Simon aláírása
Paul Simon weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Simon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paul Frederic Simon (Newark, 1941. október 13. –) tizenkétszeres Grammy-díjas amerikai énekes, zenész és dalszövegíró, az egykori Simon and Garfunkel duó egyik tagja.

Jelenleg is sikeres szólókarriert folytat.

Élete

Magyar zsidó család fiaként született az Amerikai Egyesült Államokban. Apja Lajos, főiskolai tanár, nagybőgős-basszusgitáros, Lee Sims zongoristától kölcsönzött néven^[2] tánczenekar-vezető, állítólag elsőként hegedült a Magyar Rádióban.^[3] Később nyelvészdiplomát és doktorárust szerzett, egyetemen tanított, 1995-ben hunyt el.^[4]

Anyja a 97 évet élt Bella, 2007-ben hunyt el,^[4] tanítónő volt Amerikában.^[5]

Paul zenei karrierje gimnazista korában kezdődött a Forest Hills High School tanintézetben, ahol megismerkedett Art Garfunkellel, akivel duót alapítottak és eleinte Tom és Jerry néven léptek fel. 1957-ben jelent meg a duó első munkája, a Hey, Schoolgirl a Big Records gondozásában, mellyel a slágerlistán a 49. helyet érték el.^[6]

1957 és 1964 között több mint 30 dalt írt,^[2] és alkalmanként együtt dolgozott Garfunkellel továbbra is Tom és Jerry néven. Ebből az időből származnak az Our Song, a That's My Story, és a Surrender, Please Surrender számok többek között.

Simon and Garfunkel páros
(Balra Art Garfunkel, jobbra Paul Simon)

1964-ben kötött szerződést a duó a Columbia Records kiadóval. A Columbia Records úgy döntött, hogy egyszerűen Simon and Garfunkel néven fogja szerepeltetni őket. Ugyanebben az évben ki is adták a Wednesday Morning, 3 AM című albumot, ami viszonylag sikertelen volt, csak a The Sounds of Silence című szám örvendett népszerűségnek.^[6]

A kudarc után Paul Simon az Egyesült Királyságba utazott, és szóló karriert folytatott. Vidéki klubokban lépett fel, folyamatosan fejlesztve zenei tudását, ennek eredményeként született 1965-ben a The Paul Simon Song Book, amit az Egyesült Királyságban adtak ki. A lemezre olyan nagy slágerek kerültek, mint az I Am a Rock, a Leaves That Are Green, az April Come She Will, a Most Peculiar Man és a még korábban Garfunkellel előadott The Sound of Silence.^[6]

Eközben Amerikában Tom Wilson producer, aki korábban Garfunkellel közös lemezüket készítette, anélkül, hogy bármelyiküknek is szólt volna, a The Sound of Silence dalukat újra keverte, dobot, elektromos-, és basszusgitárt is tett a dalba, majd ezt a változatot adta le különböző rádióknál. Az újrakevert változat akkora siker lett, hogy hirtelen a slágerlisták élére került.^[2]

Ennek hatására Paul visszatért az Egyesült Államokba és újra Garfunkellel kezdett zenélni. Simon és Garfunkel 1966-ban adták ki közösen a Parsley, Sage, Rosemary and Thyme és a Sounds of Silence című albumokat, 1968-ban pedig a Bookends címűt. Ezeket követte 1970-ben a Bridge over Troubled Water című.^[6]

1968-ban a Graduate című film (Magyarországon "Diploma előtt" címmel mutatták be) zenéjéért és annak Mrs. Robinson című dalért Grammy-díjat kaptak.^[7]

Az 1970-es évek elejétől kezdve Paul Simon újra Garfunkel nélkül kezdett zenélni és kiadta 1972-ben a Paul Simon című albumot. 1973-ban a There Goes Rhymin album következett, rajta a nagysikerű Kodachrome dallal, majd 1975-ben a Still Crazy After All These Years szólólemez, mely Amerikában a lista első helyezettje lett. A lemez nagy slágerére 50 Ways To Leave Your Lover.^[8]

Öt évig nem ad ki Simon lemezt, viszont megkapta első filmszerepét Woody Allen filmjében, az Annie Hallban, igaz csak két-három jelenetben volt látható. Az Annie Hall után a One Trick Pony című filmben Simon szinte önmagát alakította, de a produkció megbukott, mint a hasonló című újabb szólólemez is.^[8]

Hatalmas siker volt viszont 1981-ben, félmilliós tömeg előtt New York-ban a Central Parkban adott koncert Garfunkellel, melyről film és lemez is készült.^[2]

1985-ben részt vett a We Are the World projektben, majd 1986-ban előrukkolt a dél-afrikai zenei motívumokra épülő Graceland albummal, ami nagy sikert aratott, rajta az emlékezetes You Can Call Me Al című dallal. 1990-ben The Rhythm of the Saints című albumával a brazil zenei világba kalandozott. 1991-ben 750 ezer nézőnek adott ingyenes koncertet a Central Parkban. Az 1998-ban kiadott The Capeman című musicalje viszont nagy bukásnak számított.^[2]

2000-ben jelent meg a You're the One című stúdióalbuma, ami nem lett olyan népszerű, mint a Graceland. 2011-ben, 70. születésnapján adták ki a tizenkettedik, So Beautiful or So What című stúdióalbumát. 2014-ben világkörüli turnén zenélt Sting-gel. Következő albuma 2016-ban jelent meg, a címe Stranger to Stranger, mely Nagy-Britanniában az albumok listáján rögtön az első helyre került.^[2]

2018-ban új albumot jelentetett meg In the Blue Light címmel. Ezen a lemezen saját régebbi szerzeményeit dolgozta fel. Különös módon egyetlen dalt sem tartalmaz Simon legnagyobb sikert aratott lemezéről, a Gracelandről, annál több kevéssé ismert számot. A lemezen közreműködik Bill Frisell, Wynton Marsalis, Joe Lovano, Jack DeJohnette és a National együttes gitárosa, Bryce Dessner.^[9]

Díjai, elismerései

A Kongresszusi Könyvtár Gershwin-díja

• 12 Grammy-díj
• Kétszer került a Rock and Roll Hall of Fame-be, először 1991-ben a Simon & Garfunkel tagjaként, majd 2001-ben szólózenészként.
• 2006-ban a Time-s magazin a világunkat formáló 100 legjelentősebb ember közé választotta.
• 2007-ben a Kongresszusi Könyvtár Gershwin-díj^[6]

Diszkográfia

Szólólemezek

• The Paul Simon Songbook (1965)
• Paul Simon (1972)
• There Goes Rhymin' Simon (1973)
• Still Crazy After All These Years (1975)
• One-Trick Pony (1980)
• Hearts and Bones (1983)
• Graceland (1986)
• The Rhythm of the Saints (1990)
• Songs from The Capeman (1997)
• You're the One (2000)
• Surprise (2006)
• So Beautiful or So What (2011)
• Stranger to Stranger (2016)
• In the Blue Light (2018)
• Seven Psalms (2023)

Pedagógiai és jótékony tevékenység

Paul Simon kiemelkedő tevékenységet folytat az iskolás gyermekek zenei nevelésében. 2003 óta hivatalos támogatója a Little Kids Rock^[10] nonprofit projektnek, amely térítésmentesen hangszerekkel lát el és ingyenesen oktat zenére iskolásokat szerte az Egyesült Államokban.^[11]

Jegyzetek

1. Paul Simon: The Definitive Biography
2. A csend hangja – Paul Simon 75 éves. nullahategy.hu. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
3. http://oroszlanosudvar.hu/tag/paul-simon/ Gitár, költővel – Paul Simon
4. Bernie Sanders (és Paul Simon) zsidó gyökerei. szombat.org, 2016. február 9.
5. Hello darkness, my old friend-Paul Simon 75 éves. hvg.hu, 2016. október 13.
6. Paul Simon: a suttyomban kiadott lemeztől a világhírnévig. origo.hu. [2016. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 7.)
7. Simon and Garfunkel. literatura.hu
8. Az egyetlen élő srác New Yorkban: 75 éves Paul Simon. hetediksor.hu
9. Powers, Ann. „First Listen: Paul Simon, 'In The Blue Light'”, npr.org, 2018. augusztus 30. (Hozzáférés: 2018. augusztus 31.) 
10. LittleKidsRock.org
11. Honorary Board of Directors. littlekidsrock.org. [2021. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 7.)

További információk

• Hivatalos oldal
• Paul Simon a Facebookon
• Paul Simon a PORT.hu-n (magyarul)
• Paul Simon az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Paul Simon az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Paul Simon a Rotten Tomatoeson (angolul)

Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista) – Rolling Stone magazin
Előző gitáros: Dimebag Darrell Pantera (92. helyezett)	Paul Simon (93. helyezett)	Következő gitáros: Peter Buck R.E.M. (94. helyezett)