Tanulmányait Pápán és Tolnán elvégezvén, már 1572-ben lelkésszé avattatott. Ebbeli működését Rohoncon kezdte, 1585-től pedig Pápán folytatta. 1612-ben Rohoncra ment a Batthyány Ferenc udvari papjának, de Szalonakra is beszolgált. Még ugyanez évi június 19-én püspökké választotta a dunántúli egyházkerület. 1613 őszétől Veszprémben lelkészkedett s nemsokára tevékeny részt vett a felsődunavidéki reformátusok és evangélikusok megegyezése iránti mozgalomban. Engedékeny magatartása rossz vért szült hitfelei egy részében, viszont a merev lutherizmus híveitől is sok sérelmet kellett elszenvednie. 1623 nyarán Pápán húzódott meg, míg 1624 elején Kiskomáromban, 1626 júniusában ismét Pápán foglalta el az egyik lelkészi állást. Majd 1628 novemberében a Bethlen Gábor kívánságára az 1626-ban másodszor megjelent műve miatt rá váró üldözés elől eltávozott a dunántúli egyházkerületből, melytől forma szerint el se búcsúzott. Belényesen lett lelkész, s a bihari egyházmegye a legelső üresedés alkalmával, 1631-ben esperessé választotta.
Veszprémi és kiskomáromi hivataloskodása alatt anyakönyveket vezetett. Írói munkásságának a következő termékei vannak:
Amaz hétfejű és tízszarvú… parázna Babilonnak mezítelenségének tüköre. (Név n.) (Németújvár, 1619. és Pápa, 1626.) (III. kiad. Sárospatak, 1671)
Pathai István református szertartási könyvecskéje, 1617 / Úrvacsorai rend Milotai Nyilas István Ágendájából / Melius Juhász Péter szertartási intelmei, 1563; sajtó alá rend., bev., jegyz. Fekete Csaba; Tiszántúli Református Egyházkerület Gyűjteményei, Debrecen, 2020 (A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Liturgiai Kutatóintézetének kiadványai; A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai)
Magyarra fordította Vives J. L. „Keresztyén férjnek… kötelességéről” írt könyvét, de hogy ki is nyomatta-e, nincs tudva. Fennmaradt leveleit (majdnem kivétel nélkül Kanizsai Pálfi Jánoshoz) Fabó András (Codex…) és Thury Etele (M. Prot. Et. Adattár, 1904–1905.) tette közzé.
Irodalom
Eötvös Lajos: Adatok P. I. superintendens életéhez (Révész Figyelmezője, 1871.), Zoványi Jenő: P. I. halálának éve (ItK. 1941.)
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965
A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998
Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994
Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005
Czellárné Csiba Judit: A helvetiai confessio első dunántúli püspöke Pathai István. Bölcsészdoktori értekezés; Dunántúli Református Egyházkerület–PRTA, Pápa, 2014 (Acta theologica Papensia)
