1948-ban 19 évesen „lemezforgatóként” kezdte rádiós pályáját, majd az aktuális osztályra és az irodalmi osztályra került. Autodidakta volt. A zene és az irodalom szeretetét még otthonról hozta, nagy szorgalommal tett szert széleskörű ismeretekre. Szinte minden zenei műfajban otthonosan mozgott, polihisztora volt szakmájának. A Magyar Rádió Kívánságműsorának 1500-szor volt zenei munkatársa. A Magyar Televízió indulásakor annak egyetlen zenei szerkesztője lett. Erről mesélte:
„…az ötvenes évek végén még úgy indult, hogy a televíziónak sem saját zenei anyaga, sem magnetofonja még nem volt. Zenei aláfestést pedig szinte minden műsorhoz igényeltek. Zenekísérettel indult az akkori televízió híradó, muzsika festette alá a tsz-riportot, zene kellett a televíziós játékokhoz, a dokumentumfilmekhez. Délben rendszerint megnéztem az esti tévéhíradó előzetes anyagát, elrohantam a rádió zenei osztályára, kiválasztottam a megfelelő hanglemezeket és ezeket forgattam le adás közben. Ugyanígy készült az akkoriban mindig élő adásban a képernyőn megjelenő televíziós játékok zenéje is.[1]”
Később a televízió zajbrigádjának technikai rendező csoportvezetője,[2] majd a zenei szerkesztők csoportjának vezetője lett.
„Elképesztő memóriája volt, valóságos zenetárként tartották számon. Végső mentsvára rendezőknek, szerkesztőknek.… Beleérző készsége segítette a kívánt hangulatot legjobban megragadó zene kiválasztásában.[3]”
