Pajor Ödön, született: Pollák Mózes[3] (Kiskunmajsa, 1879. június 28. – Budapest, 1935. október 24.)[4] színész, operaénekes (bariton).
Pályafutása
Szülei Pollák Ábrahám kereskedő és Beck Róza.[3] Gimnáziumi tanulmányai befejezése után az Országos Zeneakadémiára iratkozott be, ahol operaénekesi diplomát szerzett. Pollák családi nevét 1904-ben változtatta Pajorra.[3][5] A pályát Kolozsvárott kezdte 1906-ban, ahol az ízléséről híres közönség minden alkalommal szeretetével tüntette ki. 1911. december 7-én a Népopera megnyitó előadásán a Quo vadisban Chilon szerepében mutatkozott be, ezóta a Városi Színházban működött. 1935-ben hunyt el a budapesti Korányi klinikán ötvenhat esztendős korában.[6] Felesége Bayer Róza volt.[4]
Főbb szerepei
- Mirakel (Hoffmann meséi)
- Figaro (Sevillai borbély)
- Scarpia (Tosca)
- Rigoletto (Címszerep)
- Falke (Denevér)
- Douphal (Traviata)
- Bedőházy Kálmán (A cigánykirály)
- Vogl (Három a kislány)
- Ruggiero (Zsidónő)
- Bogár Imre (Sárga csikó)
- Miniszterelnök (A cárevics)
- Főpap (Varázsfuvola)
- Ruy Gomez (Ernani)
- Chaunard (Bohémélet)
- Don Pizatto (Fidelio)
- Zsupán (Cigánybáró)
- Gáspár apó (Cornevillei harangok)
Jegyzetek
Források
- Pajor Ödön. In Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930]. 428. o.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. Bp., Teleki László Alapítvány, 1999.