Az 1929-es világgazdasági válság a vidéki Magyarországon is éreztette hatását. A gazdák a mezőgazdasági termékek áresése és az irántuk való csökkenő kereslet miatt azzal szembesültek, hogy képtelenek kifizetni az adóterheket, mivel azok (jellegüknél fogva) nem csökkentek, hanem szinten maradtak. A pénzszűkébe került állam a szociális megfontolásokat szinte teljesen figyelmen kívül hagyva egyre erősebben törekedett arra, hogy a működéséhez szükséges adókat behajtsa. Az 1930-as évek elején országszerte megszaporodtak az végrehajtások, vagyonelkobzások és árverezések.
A Pacsa környéki gazdálkodókat a gazdasági válság mellett 1931-ben természeti csapás is sújtotta. A kis- és törpebirtokosok jövedelme már a gazdasági válság kitörése után nem sokkal a létminimum alá csökkent, amikor az 1931-es nyáron a környék termésének jelentős részét jégesők pusztították el. A faluban a természeti csapás élelmiszerhiányhoz vezetett, a legszegényebbek körében rendszeressé kellett tenni az élelmiszer-segélyezést. A helyi adminisztráció hiába jelezte többször is az állam számára, hogy a lakosság az adók megfizetésére képtelenné vált, az adóhatóság a legínségesebb időkben is végrehajtást kezdeményezett a fizetésképtelen gazdák ellen.
Az 1931-es év adóterheit meg nem fizető gazdák ellen 1932 januárjában kezdődtek meg az eljárások. A hatóság szokásos eljárása a korban az volt, hogy elsősorban a gazdák könnyen értékesíthető nagy testű állatait foglalták le, amelyeket a néhány nap múlva a helyi vásáron árverés keretében értékesítettek. Pacsára 1932. február 18-ára országos kirakodó- és állatvásárt hirdettek. Az adóvégrehajtó először Pacsatüttösön 1932. február 17-én rendezett végrehajtás során szembesült a lakosság szervezett szembeszegülésével. A helyiek felháborodása miatt az adótisztnek vagyonelkobzást félbe kellett hagynia. Az általa elhajtott állatokat a helyi legények még aznap éjjel kiszabadították.
Sortűz a vásáron
A pacsai Keresztelő Szent János templom. A tömegbe lövő csendőrök a templom és a jobb oldalán látható sárga épület mellett sorakoztak fel.
A besúgók által jelentett nyugtalanság miatt a vásárra a csendőrparancsnok egy megerősített, 7 fős járőrt rendelt ki. A pacsai jegyző azt is kijárta a vármegyénél, hogy a botrányt megelőzendő aznap Pacsán ne legyen végrehajtás. Az ispán végrehajtásokat elhalasztó ígérete azonban csak Pacsa községre vonatkozott, ezért az adóvégrehajtó a szomszédos Zalaszentmihályon folytatta tevékenységét. Még február 18-án reggel hét szarvasmarhát foglalt le a községben, amelyekkel megindultak az alig 5 kilométernyire zajló pacsai vásár felé. Már útközben a vásárról jövő környékbeliek leplezetlen ellenszenvével találkoztak. A végrehajtó közeledtére a pacsaiak lezárták a községbe vezető utat, a lezáráshoz érkező végrehajtót pedig életveszélyesen megfenyegették. A végrehajtó maga mellett fegyveres csendőröket tudva arrogánsan lépett fel, úgy döntött, hogy más útvonalon jut be a vásárba, ám a falubeliek az odavezető mellékutcát is lezárták. Ekkorra az összegyűlt tömeg indulatai már vezérelhetetlenné váltak, fenyegetően követni kezdték a végrehajtó csoportját, közben agyonveréssel fenyegették és a legdurvább sértésekkel illették. A végrehajtó ekkor a kertek alatt, egy patak folyását az iskoláig követve az iskola udvarán át akart a község központjába bejutni. Az iskola udvarán azonban ismét a dühödt helyiekkel találkozott szembe, akik dühét látva végül az iskola épületébe menekült, ahol magára zárta annak ajtaját. A 12 csendőr az adótiszt védelmében felsorakozott az iskola és a templom közötti udvaron.
Az események leírása innentől kezdve ellentmondásos. A csendőrök vallomása szerint vezetőjük az embereket feloszlásra szólította fel, ám a templom kerítésének túloldalán gyülekező tömegből már kavicsok és üvegpalackok is repültek a csendőrök felé. Ekkor a csendőrök önmagukat veszélyben érezvén több lövést adtak le a tömegre, amelynek következtében két vásározó a helyszínen életét veszítette, további négy ember pedig súlyosan megsérült. A későbbi bírósági vallomásokból viszont az derül ki, hogy a tömeg a felszólításra zúgolódva oszlásnak indult, amikor a csendőrök rájuk lőttek. Ezt a változatot erősítik meg az orvosi jegyzőkönyvek is, amelyek szerint az elhunytak hátán találták meg a golyók bemeneti nyílását.
Az áldozatok többsége nem a templom kerítése előtt csoportosuló tömegből került ki, hanem a kicsit távolabb zajló vásár résztvevőiből.
A sortűz következményei és emléke
A vásárt a sortűz után a csendőrök parancsára azon nyomban bezáratták, a kereskedőket és a környékbelieket hazaküldték. A sortűz után néhány órával minisztériumi sürgöny érkezett Zalaegerszegre, amelyben azonnali hatállyal az adóvégrehajtás beszüntetésére utasították a megyei szervezeteket.
A kormányzat a vidék kilátástalan helyzetét el nem ismervén azt hangsúlyozta, hogy a falubeliek csaknem nyílt lázadásához politikai ellenfeleinek aknamunkája vezetett. Keresztes-Fischer belügyminiszter a parlament ülésén azt állította, hogy a lázadás politikai bujtogatás eredménye. A pacsai főszolgabíró viszont rácáfolni igyekezett a belügyminiszterre, ő a lázítást valószerűtlennek mondta, mivel a mozgolódás a vidék hangulata miatt amúgy is a levegőben lógott. A csendőrség öt főt mégis letartóztatott lázítás vádjával. A sortűz ténye mindenesetre alapot szolgáltatott a kormány politikája elleni tényleges lázításra: 1932 tavaszán a Vörös Segély többször is röplapokon ismertette az eseményeket és bírálta a kormányzatot.
A csendőrség vizsgálatot folytatott le a sortűz ügyében, ennek végén azt állapították meg, hogy a csendőrök jogszerűen jártak el. 1932. októberében zárult a sortüzet követő jogi procedúra, ekkor 10 környékbelit ítéltek el hatósági közeg elleni erőszak miatt.
A pacsai sortűz később többször is feltűnt a közbeszédben és a magyar kultúrában. Gergely Sándor 1934-ben Pereg a dob címmel könyvet írt az esetről, amely Magyarországon 1958-ban jelenhetett meg. A Magyar Televízió 1972-ben Igen híres vásár címmel fél órás dokumentumfilmet készített, amelyet többször is bemutattak a TV-ben. Az államszocialista időszak írott sajtója rendszeresen megemlékezett a sortűzről.
Források
szerk.: Molnár András: Zalai Millenium – Csendőrsortűz Pacsán (magyar nyelven). Zalaegerszeg: Zala Megyei Levéltár (2000)
„Adóvégrehajtás egy Zala megyei faluban sortűzzel, két halottal és négy sebesülttel.”, Népszava, 1932. február 19. (magyar nyelvű)
„A képviselőház pénteki ülésén”, Népszava, 1932. február 20. (magyar nyelvű)
„Csendőr Sortűz Pacsán”, Zala Megyei Közlöny, 1932. február 19. (magyar nyelvű)
