| Othello |
| direkt termő |
 |
| Othello |
| Egyéb nevei | Arnold 1, Otelló, Otelo, Canadien Hamburgh |
| Hazai elterjedtsége | csak kiskertekben, étkezési szőlőként termesztik |
| Fürt leírása | középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött |
| Érési időszak | szeptember vége, október eleje |
| Érzékenység | peronoszpóra, szárazság |
| Borának jellemzői | rubinpiros, enyhén labruska ízű és illatú asztali vörösbor |
| Megjegyzések | Kiszorult a termesztésből. |
Az Othello észak-amerikai eredetű, kék bogyójú, jellegzetes vitis labrusca (rókaszőlő) mellékízű direkt termő szőlőfajta, a Vitis labrusca × Vitis riparia × Vitis vinifera keresztezéseiből származó hibrid. A labruska mellékízű fajták borát Magyarországon kereskedelmi forgalomba hozni már évtizedek óta tilos, ezért árutermelő ültetvényeken sehol sem találkozunk az Othello fajtával. Az érvényben lévő magyar Bortörvény[1] rendelkezése szerint a direkt termő fajta ültetvényeit 2000 végéig ki kellett vágni. Csak kiskertekben, étkezési szőlőként jelenik meg. A direkttermő megnevezés a filoxéra megjelenése óta használatos. A 19. század második felében a behurcolt kártékony rovar végigpusztította Európa szinte minden ültetvényét, teljesen átrajzolva az egyes borvidékek fajtaválasztékát.[2]
Jellemzői
Tőkéje középerős növekedésű, közepes vagy bőtermő. Levele sárgászöld, sima, ötszögletű, hosszú tölcséres. Fürtje középnagy, gúla alakú, hengeres, tömött. Bogyói középnagyok, kissé megnyúltak, sötétkékek, erősen hamvasak piros húsúak, héjuk vastag. A kék szín nemcsak a bogyó héjában, hanem a húsában is megtalálható. Szeptember végén, október elején érik, de sokáig a tőkén tartható. Rothadásnak, fagyoknak, filoxérának ellenálló, de a szárazságot rosszul tűrő fajta.
Bora rubinpiros, enyhén labruska ízű és illatú, csersavban gazdag asztali vörösbor.
Jegyzetek
Források
