A Népek Evangelizációjának Kongregációja (latinul: Congregatio pro Gentium Evangelizatione), régebbi nevén Hitterjesztési Kongregáció a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma) volt, amely elsősorban a katolikus hit terjesztését felügyelte.
Története
Francisco de Borja 1568-ban kérte V. Szixtusz pápát, hogy a hitterjesztés céljára kongregációt alapítson. Már korábban V. Piusz pápa és utódja XIII. Gergely pápa pápai bizottságot állított fel abból a célból, hogy Kelet-, és Nyugat-Indiai missziók, illetve az európai protestáns térnyerés problémáit kezelje. Végül VIII. Kelemen pápa erre a célra külön kongregációt alapított, 1599-ben, de ez pár éven belül megszűnt.
XV. Gergely pápa 1622. június 22-én kelt Inscrutabili kezdetű apostoli konstitúciójával újraalapította Sancta Congregatio de Propaganda Fide néven, s feladataként adta a hitterjesztés feladatát az egész világon. A kongregáció neve annyira közfogalommá vált, hogy ebből eredeztetjük a propaganda szót.
1917. május 1-jei hatállyal leválasztották róla a Keleti Egyházak Kongregációját.
A Hitterjesztési Kongregáció utolsó jelentős változtatása II. János Pál pápához kötődik, aki a kongregáció nevét Népek Evangelizációjának Kongregációjára változtatta 1988-ban.
Feladata az egész földön a hitterjesztés feladatainak koordinálása volt, azzal a kitétellel, hogy ebben a Keleti Egyházak Kongregációjának joghatóságát figyelembe kellett vennie.
Kifejezetten fontos feladatköre volt a modern lelkipásztorkodás módszerének kidolgozása, a missziós pasztorációval kapcsolatos kutatásokat végzett. Területi illetékesség szerint lényeges, hogy az adott terület már egyházilag bevett, rendes egyházszervezettel rendelkező terület, vagy pedig missziós terület-e. A missziós területeken feladata közé tartozott a teljes egyházi szervezet koordinálása, még abban az esetben is, ha az máshol más kongregáció feladatköre lenne. Ilyen például a missziós területeken lévő püspöki kinevezések, melyek máshol a Püspöki Kongregáció feladatköre. Ugyanígy joghatósága volt a missziós területeken található szerzetesek felett.
A Népek Evangelizációjának Kongregációjának volt alárendelve a Pápai Missziós Művek.
A Pápai Missziós Művek a Népek Evangelizációjának Kongregációjának ellenőrzése alatt működő magánkezdeményezésből született egyesületek a missziók támogatására. 1922-ben és 1956-ban nyertek pápai jóváhagyást, majd 1980-ban véglegesült szabályzatuk.