Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Felsőfokú tanulmányait előbb 1971 szeptembere és 1975 júliusa között Pécsen, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán végezte, ahol vegyipari gépész üzemmérnökként diplomázott. Ezt követően fordult a pedagógia irányába: 1977 és 1979 között az egriHo Si Minh Tanárképző Főiskolára járt, ahol általános iskolai tanári képesítést szerzett, majd 1982-ben elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a pedagógia szakot is. Ezt követően maradt az ELTE BTK-n, ahol 1985 és 1988 között Mészáros István vezetése alatt tudományos ösztöndíjasként folytatta munkáját, emellett pedig 1989-ig a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola adjunktusa, majd egy évig a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola docense és egyben főigazgató-helyettes is volt. 1986-ban a neveléstörténet, filozófia és pszichológia területén egyetemi doktori fokozatot, 1989-ban a neveléstudományok kandidátusa címet ítélték oda neki. 1990 és 1992 között ELTE Tanárképző Főiskolai Kar (ELTE TFK) főiskolai docense, 2003-ig (az ELTE PPK megszervezéséig) főiskolai tanárként a Neveléstudományi Tanszék vezetője (közben 1999-től a TFK főigazgatói tisztségét is ellátta). 1997 óta ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola (ELTE NDI) törzstagja, 2005 és 2023 között az Elméleti-Történeti Pedagógia Program, 2015 és 2022 között pedig az ELTE PPK-n működő Történeti, Elméleti és Összehasonlító Pedagógiai Kutatócsoport (TEÖP) vezetője volt. 2020-ban professor emeritusnak nevezték ki, oktatói tevékenységét – elsősorban az NDI-ben – jelenleg is folytatja.[1] Mindeközben munkatársaival és külföldi oktatókkal közösen 1995-ben létrehozta a Magyar Reformpedagógiai Egyesület – Jena-plan Kutatócsoportot, amely civil szervezetként mindazon magánszemélyek (gyakorló pedagógusok, főiskolai és egyetemi hallgatók és oktatók, szülők, érdeklődők) szerveződéseként definiálja önmagát, akik a gyermekközpontú reformpedagógiai szemlélet megismerésével, terjesztésével foglalkoznak. A szervezetnek 2003-ig volt a vezetője, azóta pedig tiszteletbeli elnökként segíti a munkáját.[2]
A pedagógia problématörténete (Pukánszky Bélával, 2004)
A magyar pedagógia tudománytörténete (2005).
Újabb - 2006 utáni - művei
1.
Németh András
The Historical Educational Research in Hungary. His History and Actual Position.: Die historische Pädagogik in Ungarn. Geschichte und heutiger Stand
ESPACIO TIEMPO Y EDUCACIÓN 3:(1) pp. 85-110. (2016)
Link(ek): DOI, WoS
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
2.
Németh András
Die Rolle des Herbartianismus in der Gründung der ungarischen Pädagogik und Gymnasiallehrerbildung in der 2. Hälfte des 19. Jahrhunderts
In: Bolle, Rainer, Halbeis, Wolfgang (szerk.)
Wie lernt man erziehen? Zur Didaktik der Pädagogik. Jena: Garamond Verlag,2016. pp. 153-166.
Befoglaló mű link(ek): Kiadónál
